Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

futja, az budai vezért incitálja, az portához is folyamodott promotióért, sok közönséges ártalmas igyekezetivei, vádlásával, adományával ineitálta ellenünk, de legyen az úristennek bála még eddig az portát ellenünk hostilitásra nem indíthatta; oly igen szeme előtt viselte a porta Erdélylyel s fejedelmivel való régi végezésit és békességét; sőt Budán az elmúlt napokban mi esett azokon, az kik Bethlen István uram mellett fegyvert akartak volna vonatni, az vezérrel s Erdélylyel s mi velünk való mostani szép békességet fel akarták volna bontani, reméljük kallhata Kegyelmetek. Az fényes portáról is, ím csak 12. die liujus inensis érkezvén fő ember posta követünk, nekünk istennek hála onnét is kívánságunk szerint való válaszunk vagyon. Elsőbben is minden reménységünk és elmélkedésünkön küvül, az ő fge ditiójából, ő fge szárnya és birodalma alatt nyugovó embertől kezdetett az hostilitas, égetés, rablás, öldöklés, ditiónknak haddal való invasiója, kire mi sem ő felségének, sem édes hazánknak Magyarországnak okot nem adtunk. Ha azért Bethlen Péter mostani nyerességét ilyen könnyen megemésztvén, minden bántás nélkül az büntetetlenségnek reménységétől viseltetvén, és azt ha continuálni kezdi az hódítást, ki ellen isten segítségéből, immár értvén az dolog miben legyen, szolgáink is vigyázásban lesznek, ha ugyan derekasb erővel jő is ditiónk ellen. De minekelőtte mégis, magunk és országunk oltalmazásához derekasban fognánk s azt kűljebb is kellene annál terjesztenünk, arról a részről megemlékezvén császárral ő felgvel való közönséges békességünkről, akarók Kegyelmeteket ez levelünk által praemoneálni és protestálni solenniter Kegyelmetek előtt, hogy ha az ő fge tisztviselői (kiknek írtunk ezen dologról) Kegyelmetek is, a miben Kegyelmeteknek, úgy mint ő fge híveinek és hazájának igaz fiainak incumbálhat, Bethlen Péterre nem vigyáz, és sem magát sem szolgáit, kik mostan is Ecsedben, Ecsed környűl bátorságban lakoznak, ^ditiónknak és híveinknek abban hostilis járásit nem compescálja, s érdemek szerint, és szolgáinknak, híveinknek kárvallásokról satisfactio nem adatik, ezután is ha ellenünk, s ditiónk ellen való kadgyültés engedtetik neki; többször immár Bethlen Péter hadait határunkba nem várhatjuk, hanem a hol gyülekezeteket, lételeket, lakásokat hallhatjuk, ott kerestetjük fel őket; mindazáltal azzal a magunkra való vigyázassa!, ő fgével és a nemes Magyarországgal való közönséges békességünkét nem akarjuk felbontani, sem Kegyelmeteknek való kártételre nem igyekezünk. Ha egynehány rendbeli Írásunkra az vigyázásra való mozdúlás leszen vala idein korán, ennek könnyebben is eleit vehette volna Kegyelmetek, az ő fge tisztviselőivel együtt. Mivel penig mostan is bizonyoson és igen nyilván hozzák, hogy