Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok
minden felé irt levelében, Isten előtt igazat kell mondanunk, országúi, istennek liálá, nem érezzük. Ha privatim kinek mi difficultási vadnak, esztendőnként az országnak gyűlése vagyon, s az régi jó módok szerént ott complanáljuk az mi kegyelmes urunkkal: azért mindjárást Budára s az fényes portára, édes hazánknak romlásával, szabadságinknak felháborításával, nem illik keresztyén embernek futni. Noha mind ezek előttünk igen keserves dolgok, és nem tagadhatjuk, bizony mi sem Isten sem ez keresztyén világ előtt nem javaljuk, s Istennek haragját is várhatja Nagyságod fejére, kiváltképpen ha tovább megyen igyekezetiben: mindazáltal, mivel Nagyságod vérünk, tagunk, egy haza szült s nevelt bennünket, és velünk együtt töltötte el Nagyságod életének derekasabb részét: ez mostani generalis gyűlésünkben együtt lévén, az mi kegyelmes urunknál ő nagyságánál instálván, az követséget Nagyságod kedvéért magunkra vöttiik, akarván ezzel is Nagyságodhoz való jóakaratunkat, atyafiságos szeretetünket megmutatni, intvén, kérvén Nagyságodat igen szorgalmatoson s bizodalmason, hogy édes hazájától vött sok jótéteményekről háladó szívvel megemlékezvén, elfogyatkozott marokni nemzetségét szíve szerént megszánván, hazájának szép szabadságának megmaradását maga privatuminál sokkal feljebb böcsűlvén, bár ugyan annak el kellene veszni is, ki mindazonáltal el nem vész, tegye le mostani eleiben vött veszedelmes útját s szándékát, és jőjön vissza édes hazájában elébbeni szép urasági s böcstileti és jó híre neve mellé; az mely kevés napjai Nagyságodnak életében vadnak, azokat fogyassa velünk együtt Nagyságod, és végezze dicséretesen el lelkének idvösségére, istennek, hazájának s az mi kegyelmes urunkhoz való hűséges szolgálatjában. Mostan Nagyságodat hazája, mint egy édesanya jó fiát, úgy híja s úgy fogadja; Nagyságod hivatalunkat meg ne vesse: mert bizonynyal hidje Nagyságod, az úristen is meglátogatja Nagyságodat érette, s hazája is nem lehet Nagyságodnak édesanyja, kinek maga oltalmára, szabadságára, az maga feltartott s felnevelt fiai ellen gondot kell viselni. Szóval is izentünk Nagyságodnak minden dolgokról böcsűletes atyánkfiai követink, nemzetes, vitézlő, gyorsaságos, tekéntetes és eszes Szalánczi István, az mi kegyelmes urunknak ő nagyságának tanácsa és táblabírája, váradi Körösi István és csicsói Petki István, Csík, Gyergyó, Kászon székeknek főkapitánya, és Zacharias VejTauch segesvári székbíró által. Nagyságodat szeretettel kérjük s kénszerítjük hazájához, nemzetéhez s istenhez való keresztyéni szeretetire, hogy követ atyánkfiainak szavának hitelt adván, viselje magát hozzájok keresztyéni szelídséggel, és légyen azon, térhessenek mentől hamarébb meg hozzánk jó Erdélyi Országgyűlési E•«lékek. IX. 33
