Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

Valahonnét vött magának ilyen nagy securitást, de bizony "nem kicsiny bátorság; erről ugyan megírtuk vala is ő kegyelmének egynehány szavait egy levélben Bethlen István uramnak, kit Ecsedből kimenetelének idejin mondott volt, Azt is megjelenthetik cardinal uramnak, hogy noha Bethlen István uram Szalánczi uram által is küldett volt postulatumot, azért mi az országra támaszván s megbírálván, mint tött volt választ Bethlen István uramnak, megláthatja ő kegyelme azt is, micsoda levelet irt volt az ország neki. Most meg újabbakat küldött, kiből ő kegyelme tehet itiletet micsoda kedve legyen az békességhez; ez csak mind infinitum lenne. Az országot mint assecuráltuk, s az ország Bethlen Istvánt, ő kegyelmének azt is megmondhatják. Mely ország levelére micsoda illetlen választ tött Bethlen István, annak is páriáját megküldtük, ő kegyelme tegyen Ítéletet ezek között is. Bethlen István azzal is irritálni akarta az budai vezért most követink jelenlétében, hogy mért köllött minekönk császárt ő felségét azon requirálnunk: irjon ő felsége mind Budára s mind az portára Bethlen István ellen; kinek honnét ment végére, bizony igen csudás dolog. Ha az Bethlen István postulatumiról articulatim kérdezkedni tanálna cardinal uram (de magoktól okot ne adjanak reá), az elsőre magoktól azt mondhatják : csak az török respectusára nézve is nagy akadály volna, ha megtudná, talám valami jurisdictiót tart ő felsége Erdélyhez, ezt is az mi urunknak kezdené tulajdonítani; de ha az nem volna is, micsoda nagy gyalázatjára volna az az mi kegyelmes urunknak, publica persona és fejedelem levén, maga ellen egy privata personának, ha olyan obligatiót adna, meggondolhatja ő kegyelme. In genere azt megmondhatják, úgy hiszszük, valami méltó leszen s az mi urunknak becsületi ellen nem leszen, nem fog abban akadályoskodni; az mi az országot illeti, arról már egyszer az ország egyáltaljában resolválta magát, melyet mind Budára s az portára megirtanak, az ellen mást mint végezhessenek, nehéz az módját feltalálni; az ország leveléből penií* eszében vehette ő kegyelme, ha szinte bántódása lött volna is, ezt ő reá nem bizták volna, sőt ugyan prohibeálták, nevekkel semmit ott ne ágáljon. Az ecclesiára tartozó dologban, ha kérdezkedik felőle, megmondhatják, addig is annuatim interest adtunk róla, adunk most is, s az derék summának megadásáról is vagyon végezésünk az erdélyi püspökkel, kivel contentusok is. Ez nem is ő igazgatása volna, mert bizony mi is bírunk olyan lelkiismerettel, mint egy keresztín ember. Az collegiumbéli deákok penig az szegln fejedelem lialá-