Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok
illegitimus fejedelem; az illegitimus fejedelmeket penig egy szóval szokták hínnya: tyrannusnak. Tudatlan elmélkedése volt ez lielyen az levél nótáriusának: ő azt írja, hogy én az ország szabad electiója ellen fejedelemséget adtam neki, ő énnekem mivel fizetett ? Számkivetéssel, magam, gyermekem s hazám üldözésivel. Adtam ö kglmének fejedelemséget jó eommendatiómmal, suffragiummal és sok törekedésemmel, de nem erőszakkal. Hogy vagyon az, hogy ő kglme azt meri levelében írnya, hogy én az szabad electió ellen fejedelemséget adtam ő kglmének? Az mely conditiókra penig megesküdt, azoknak legelső conditiójában hiti után vallja ő kglme együtt az országgal, hogy én az electióra szabad voxot engedtem, az topái reversalis is azont tartja. Azért vagy akkor tött fogyatkozást hütibcn, avagy az mostani írása merő patvar, s bár ne gyalázta volna ő kglme magát ezekkel. Az topái reversalisban, hogy az érdemes személyektől jó akaratomat megvonjam, arra magamot nem köteleztem. írja továbbá, hogy az kiknek fejedelemségemben jószágot adtam, az sok hallatlan hitezéssel mind elvonta ő kglme mellőlem s az ő kglme birodalmában laknak, vallassa meg ő kglme, melliket jártattam ő kglme ellen az törökökhöz vagy másuvá? írja, hogy az szolgáimtúl is pénz nélkül el nem vötte; nevezzen csak egyet, az kinek az én collatióm elvételéért vagy egy fillért adott volna. Harmadszor, az portával mint tartotta meg frigyét; isten ő felsége távoztassa, hogy közönségesen az ő kglme frigytartásáért ne büntetődjönk. Ez helyen exclamálja az keresztyén fejedelmek censuráját; csudálatos dolog, hogy meri csak említeni is az keresztyén fejedelmeket, kiket hittel igírt segítségéről írt enniliány reversalissával játszodtatott meg. Negyedszer, az római császárral ő felségével és Magyarországgal úgy tartotta s tartja meg hitit, hogy mostan is naponként hittel kötött frigye ellen folytatja postáját az ő felsége aemulusihoz, az ő felsége híveit szabadosan üldözi, kergeti az ő felsége ditiójában. Azt írja, hogy császár őfelsége ditiójának kárt nem tött; fejedelemmé levén az egész Nírséget mint dulatá, menni udvarházakot vertek fel vitézi, mostan is jól érzik az Kgltek atyafiai. Ötödször, mindeneknél nagyobb fájdalmát jelenti azon, hogy isten tiszteletihez való hidegséggel vádoljuk, de nem írja okát, miért tartotta el az 26 ezer forintot interesseivel együtt, melyet az szegény fejedelem az fej érvári collegium építésére és tartására hagyott volt, és én tülem sok istenkedésivel szép szavával kikért. Az erdéli püspök uram testimonialissára ap-
