Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

11. Az török ellen való alájárás és az itt végek körűi való rajtok kapdosás is nekem is igen ellenem vagyon, de partim az végekben való nagy fogyatkozások oka, partim az sok szabad lator, ki majd annyira elkezd szaporodni, hogy nem is fogunk vélek birnya; vegye animadversio alá azért ő kegyelme, az kiket közzűlök kaphat s azont miveljük itt is. 12. Bethlen István uramot, kérem ő kegyelmét, szállítsa és csendesítse meg elméjében, ki maga java és méltósága öregbűlése; s az huszti dologban vegye azt az médiumot ő kegyelme, a kit jelentettem s az szerint, hogy fiú dolgát is fejedelmi kegyességgel illesse magáért is, kérem azon is ő kegyelmét, megjelentné az iránt való velem közlött dolgokat. 13. Az felső hadaknak mostani állapotjokat declarálni és hogy quartirokban igyekeznek oszlani s még eddig bizonyos semmi nincs az köztök való békességben s itt az gallus elmélkedése nyilván ő kegyelménél, ki igen veszedelmes mi érettünk s vigyázást kiván mire hajol az török ezaránt is. 14. Erős hittel való kötelességemet tudván ő kegyelme nemzetünkhöz, kik közül egyedül lévén most fejedelmi ember, hogy syncera consideratióit tartson velem ő kegyelme és ezen intimatiómra válaszom is lehessen, vigye kérem végbe Kegyelmed. 15. Az munkácsi inscriptióról bőven beszéllettem Kegyelmeddel, s az mit jobbíthattam rajta, el nem múlattam s kész vagyok ezután is szolgálnom benne, az mennyire érkezem. 16. Az telkibányaiak dolgáról se feledkezzék Kegyelmed emlékezni az fejedelemnek, gonosz szomszéd lenni nem akarok, s ha nem egyébképpen, igazodjék ottan az mostani új articulusok szerint el az dolog. 17. Valami magunk közt gyűlölséget szerző calendariumot nyomtatott Döbröczönben ki. kit jó volna elveszteni, s meg is fenyíteni afféle dolgokért azokat, a kik formálói. Utoljára az én igazságomról s ő kegyelme szolgálatjára való készségemről assecurálja Kegd ő kegyelmét az fejedelmet, megjelentvén ezaránt való egymással lött beszélgetésünket is, kit igazsággal igyekezem meg is tartanom, azon jóakaratját kívánván ő kegyelmének is hozzám mind magunkért s mind szegény hazánkért és nemzetünkért, kire egyébaránt is köte* lesek vagyunk. Egyébaránt az mint az körül való állapotokat, látom, ha magunk nem is, de maradékunk utolsó veszedelmét fogja minden bizonynyal látni, kitől az jó Isten oltalmazzon bennünket. Ezeket in summa confidentia commimicálván Kegyelmed ő kegyelmével az fejedelemmel, kérem Kegyelmedet, alkalmaz-