Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

meg akarnánk nyugodni, másfelöl nem mi tőlünk, hanem onnét ő felsége részérül mutatódik az idegenség ; mi nem vagyunk, Dániel uram, szinte oly bolondok, az mint ott fenn talám némelyek Ítélnek bennünket, bizon sem oly félelmesek és magunk szeretők, hogy magunk becsiiletire gondot nem tudnánk viselni, ím azért útban vagyunk, 24. die hujus mensis haza megyünk Fej érvárra, az diplomát, mind az commissariusok magyarázatját előkeressük, és kegyelmedet onnét magunk postája által igen-igen sietséggel informáljuk voltaképen, és talám császár ő felségének is iratni fogunk ezen dologról; kegyelmed addig legyen csendes várakozásban s ha szinte addig ő felsége resolutióját adná is, de nem az mi kívánságunk és nem az diploma s egyszeri soproni resolutiója szerint, kegyelmed alá ne siessen (és azzal contentus se legyen, mert mi egyáltaljában bizony azzal az clausulával soha az donatiót el nem vesszük, azt kegyelmed bízvást megmondhatja), várja meg Fejérvárról kegyelmedhez expediáló postánkat, az kit okvetetlen 2 (t. i. kettőt) is megindítunk. Hogy ott fenn kevés jóakarónk vagyon az dologban, azt nem kell csudálni kegyelmednek ; de csak az úristen legyen mellettünk, kiben bizony nem is kételkedünk, nem leszen semmi hátramaradásunk. Ha kegyelmednek tetszik, talám mégis urgeálni kell az választ ő felségétől, ha eddig nem lött volna is, avagy ha lött is, ezeket az mi ratiónkat is beadni kegyelmednek, talám moveál valamit. Fogarasból is irtunk kegyelmednek, melyet, úgy hisszük, kegyelmed eddig el is vehetett. — Adja isten, lássuk egészségben kegyelmedet. Datum in Kőhalom, 19. die Augusti anno 1635. G. Rakocy m. p. Az szablyákat kegyelmed azoknak ajándékozhatja, az kinek illendőnek itíli. Az több dolgok felől írtunk az előtt. Az első lapon oldalt írva a fejedelem kezével: Az diplomában már sok is in effectum ment; arra sem kívánhatná ő felsége, hogy újabban kötelezzük magunkatmely kívánságát ő felségének mi igen jól látjuk, mire való volna, melyről mi, bizonságunk az úristen, elménkben sem gondolkodtunk róla, csak onnét tartassék meg és ne adassék ok reá. (Az egész levél I. Rákóczy Gyövgy írása). írva Hrabeczius Dánielnek. (Eredetije a m. k. orsz. levéltárban).