Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

21. fejezet: 1630 - 1 630. júl. 10 —17. Megyesi országgyűlés

Alig távozott el a kormányzó jött Zólyomi hajdúival s Katalintól kihallgatást kért. A tanács jelenlétében fogadta őket, s most Zólyomi beadta lemondását, a hajdúk pedig, kijelenték, hogy kilépnek szolgálatából. Csendesítni akarták őket, de a választ be sem várva távoztak, s a hajdúk a kormányzó és Zólyomi lakása előtt helyet foglaltak. (Jul. 13.) A megrettent rendek a templomba gyűltek tanácskozás végett. Oda jött a kormányzó is. Beszélni kezdett, vádat emelve Katalin ellen, hogy megsértette a választási feltételeket s az ország fel van hite alól oldva. Szavai nem találtak viszhangra, s a rendek méltatlankodva el akartak oszlani Kapy és Komis vezetése alatt. De a kormányzó katonái elálltak útjokat puskával, szablyával visszakergették őket. Erre még nagyobb zaj lett, a kormányzó ellen fordultak, s most csakugyan szabad útat adtak nekik, és ők egyenesen a fejedelemasszonyhoz mentek. Törésre egyik fél sem akarta vinni a dolgot, s Nagy Pál közbenjárására kiegyezés jött létre, mely eltiltá, hogy fegvvereá erő menjen a templomba s a tanácskozás szabadságát biztosítá. Az első lépést a kiegyezésre követte a többi. Júl. 14-én ismét összegyűltek a rendek. Tanácskozásuk eredménye volt, hogy a kormányzó s fejedelemasszony elé bizonyos béke feltételeket szabtak. Katalin elfogadta ezeket, de nem Bethlen, ki kivánatait a rendek közé küldte, a sérelmek s Katalin törvényvényszegései jegyzékével. Hasonlót tett Katalin a rajta elkövetett sérelmek jegyzékével. S ez alapon megkezdődtek a tárgyalások. A rendek közt Zöldfikár is megjelent, s elmondta Esterházy praktikáit, hogy mekkora összeget igért a fejedelemségért. T) A versengő felek közt Bethlen két régi államférfia Tholdalagi és Borsos közvetítettek — s az eredményt leginkább az ő közbenjárásuknak lehet köszönni. 2) Természetesen első feltétel volt, hogy Katalin a Csákynak adott kinevezést vonja vissza s ő ebbe, kedve ellen és a 0 L. Törv. és Okiratok IX. c). 2) Kemény 189.