Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

Munkácsból semmint ki nem adhat; annakfelette valamíg az fejedelemasszony ez alatt megírt dolgokat nem praestálja. 2. Tudniillik, hogy Fogarasban való jussát ő naga magának az fejedelemasszonynak ő nagának, ő naga gyermekinek vallja valamelyik káptalanban, úgy mint in loco authentico et credibili, in perpetuum nullum jus, nullamve proprietatem sub aliquo praetextu et colore sibi reservando. 3. Azonképpen az munkácsi jussát is fateálja, hogy tudniillik Munkácsból is minden jussát kivötte és magának semmi just akármi praetextus alatt nem akar tartani, jövendő háborgatására vagy kárára ő nagának vagy maradékinak, hanem hogy ő nagára, gyermekire, legatariusira conferálta in perpetuum. Ezeket pedig valamíg nem fateálja, ha az ő feige diplomáját meghozzák is két holnapra; de Munkácsban levő marháit ki nem adja ő naga. 4. Az fejedelemasszontúl quietantiát hozassanak mandatariusi akkorra, hogy mikor ő naga az marhákat kézben adatja, necsak az mandatariusok quietálják ő nagát, hanem az fejedelemasszony maga is. Sőt az mely plenipotentiája vagyon az fejedelemasszonynak mostan, azt is kívánja ő naga. hogy az urak ő kegyelmek ő feige plenipotentiariusi kézben adják. 5. Mivel Strassburg mostan az portán lévén, az fejedelemasszony dolgát ágálja, azon instálván, hogy ö nagának írjanak, semmit ineg ne adjon marhájában az fejedelemasszonynak, kiben protestál előtte, hogy ő mind kítelen azzal, hogy most császár ő feige által kell dolgát végbe vinni; őtet csak felcsalták, immár el sem bocsátják az hová ő akarna menni, tudja is bizonnyal ő kevés javait fogja látni, az kit ő naga megada mások telnek vele, efféléket sokat írt neki; kívánja azért ő naga, hogy az fejedelemasszony mentől hamarébb írjon levelet mind Strassburgnak, fővezérnek, mufftinak melyben declarálja. hogy nem ő akaratjából futja ott dolgát, hagyatlan procator és semmit nem is bízott reá ő feige s szavát ne higyjük. 6. Hogy mikor marhákot megadatja ő naga az Munkácsban maradt marhának regestrumát is aláhozzák, azoknál legyen, kik az marhák kézbenvételéért fognak menni. e) 1633. szept, 28. Kos N. N. Adjunk emlékezetűi és recognoscáljunk is ez leveliinkben; sat. (Lásd a szöveget Magvar Történelmi Tár VIII. k. 257. 1.)