Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

gyűlölnek, életed oztán hogy hogy lészen, azt Ngod igen az szöme előtt viselje; akkor is így váltam el tőle, erős hittel megesküttem rajta, hogy sem urunkat ő ngát, sem Zoliomi uramot nem szolgálom, ha urunkkal egyet nem ért; azolta nem is láttam. Ennél derekasabb szándékát én nem tudtam ő ngának. Quam nram in praemissis executionem fide nra mediante eidem illmae Celsni Vrae uti per nos est peracta rescripsimus. Eandem illmam Celsnem yram stb. Datum in anno et loco praenotatis. Ejusdem illmae Celsnis Vrae humiles perpetuique fideles servitores Blasius Dengelegi et Nicolaus Balasffy cancellariae ejusdem majoris jurati

rnotarii mp. Octavas vicissim eorundem nobilium Blasii Dengelegi et Nie. Balásffi (czím) similiter super collectione fassionum testium relatorias loco et tempore datarum proxime praecedentium emanatas subseriptionibus manuum et sigillis eorundem roboratas nobisque intitulatas in hunc modum: Ulme ac cels

m

e princeps stb. fidelium stb. Noverit illma Cels. Y

r

a, nos litteras ejusdem attestatorias pariter et compulsorias pro parte et in persona gen. dni Joannis Tholdalagi de Iklod causarum ejusdem fiscalium in Trannia directoris confectas et emanatas, — nobisque inter alios ejusdem Celsnis yrae fideles et humiles servitores, litteris in eisdem nominatim conscriptos — praeeeptorie sonantes et directas, summo honore et debita cum subjectione recepisse, juxta quarum tenorem nos mandatis Celsnis Yrae semper in omnibus uti tenemur obedire et satisfacere volentes, in hoc anno 1633. die 24. Aug. inter coeteros testes hoc in negocio diversis in locis et occasionibus nri in praesentiam citatos egr. Thomam Gyarmati certorum militum ejusdem Celsnis Y

ra

e campestrium capitaneum in palatio ejusdem sejunctim citatum, exacto prius ab eodem more solito firmissimo juramento, fassionem ejus oretenos prolatam modo et ordine subsequenti recepimus

: Erkezék Debreczenben létemben éczakának idején Zoliomi uram ő nga levele, melyben azt írja, hogy ha becsületemet szeretem, mindjárt ő ngához mennék Székelyhídra, oly beszélgetése volna velem, melyet meg nem írhatna, 0 nga parancsolatjára jó reggel egynehány lóval egynehány lóra elinenék, hát ő nga nagy vígan mulat az maga szolgáival, ebéd után híva ő nga az másik házában csak kölön magamnak s kérde : ada-é bátyja te néked urunk ő nga jószágot ? Én arra azt mondám: én nekem ő nga nem adott, mert nem is érdemlettem azt bizony meg, szolgálván Ngdnak ; ha Ngd urunktól a reversalisomat kiszerzené, mert békességnek idein nehéz a kapitánságot viselni; igen bánnám valami katona latorságáért, ha tréfa esnék rajtam. Az úr monda erre: hova mennél bátya