Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

telctihez való buzgóságunk, annak oltalmazása mellett való készségünk, hazánk, nemzetünk szabadsága s megmaradására való igyekezetünk, kit ha mi helyben állathatnánk az isten tisztességének securitást szerezhetnénk, ma (híjuk az úristent bizonyságúl) életünk letételével felváltanánk; ez írásunkban hogy ennyére pennánk, majd ugyan hírünk nélkül esik, de ne csudálja Kegd, mert az kinek min szíve fájni szokott, azt kevés szókkal ki nem szokta jelenthetni, könnyebbülni is szokott embernek búsulása, mikor azt az emberek eleiben terjesztheti; ő kegyelme is így gondolkodván, ne feledkezzék együtt szánakozni szegény hazánknak, nemzetünknek az egyenetlenségből származandó nyavalyáján, igyekezzék együtt velünk azt oltani, kire az úristen segítse ő kegmét: tudjuk, Kegd eddig bizonyosban értheti császár ő feige követének jövését, kit mivel itt mi tovább nem késleltethetünk, csak míg az akarja, illendő Kegdnek sietni föl palatínus uramhoz, hadd értse meg ő kegme, melyben bántódtunk mi meg ő kegmétől, mi is arra való választételét vehessük el ő kegmének, ne kellessék az ő feige követe előtt is azokat úgy előszámlálnunk, az mint Kegmednek jelentettük, ne is késsék palatínus uram is magát mind egy s mind más dologról declarálni, mert mivel mi az szegény megholt fejedelem idejebeli példákból sokat tanúltunk, az temporizálást egyáltaljában nem akarjuk követni, mert míg üdőnk vagyon alkolmatosságunk az magunkra való gondviselésre, azt édes Kéri uram mi el nem akarjuk mulatni. Mi ő feige után palatínus uramtól csak igazságot kévánunk, gonosz ellenünk practicálók ellen haladék nélkül való satisfactiót, mint Praepostvári gonosz akarónkat hogy ő kegme ne tueálja, promoveálja, gerjeszsze, patrocináljon és feljebb ne becsülje, azokat ő kegme se titkon, se nyilván ne tanácsolja, bíztassa; erdéli fejedelemnek ő kegme minket ismerjen lenni (kinek igazgatására és gondviselésére, istennek hála, vagyon elménk, tehetségünk) becsületünket, kit nem ő kegme ruházott reánk, ne sértegesse, alattunk való híveinknek az mi becsületünknek megbántódásával ne írogasson, izengessen, illetlen beszélgetésével ő kegme ne fenyegessen, mert uram, ha necessitas caret lege, bizony ilyen dologban hamarébb nagyobb dologra viheti ember magát. Ezeket nem azért íránk ily bőven, hogy Kegmednek itt velünk lött beszéde eszében nem jutna, hauem csak vele jobban akaránk serkenteni hazája s nemzete igaz szeretetire. (Egykorú másolat az orsz. ltárban: Fasc. 39. Nro. 27). ') Egy szónak üres hely hagyva.