Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
22. fejezet: 1631-1637 - 1636. febr. 15 —29. Kolosvári országgyűlés
viszont a Sárközt pusztították, miért a fejedelem teljes elégtételt igért. J) Valójában ezen apró csetepaték ha keserítették is a kedélyeket, de nem bírtak döntő befolyással. Rákóczy magatartásán kivűl, szemben a porta ellenséges indúlatával attól függött az, minő állást fog a császár elfoglalni, mert utoljára bár Kun István, Melith, Bornemisza jó akarata sokat használt is neki, őket kötötte a császár parancsa. S a császár környezetében egy igaz, megbízható jó embere volt ugyan — Pázmány, de már Eszterházyban kevéssé bízhatott s hogy a végeredmény mégis kielégítő volt, azt leginkább amannak köszönheté. Rákóczy febr. elején Csernelt és Bogádit Bécsbe kiildé a császárhoz. Útközben megállottak Pozsonyban, hogy Pázmánynyal s Esterházyval is találkozzanak. Eebr. 21-én voltak Pázmánynyal szemben. »Sohasem hittem volna, mondá ez, hogy a vén lator kurafia vénségére ilyen nagy latorságot merjen próbálni,« de hát bíztatta őket, csak beszéljenek a császárral, azután ő is biztosabban tehet érdekökben mindent. A jó fogadtatás Csernelt is bizalmassá tette. »A nép nálunk, mondá, nem hiszi, hogy István úr ilyesmit magától mert volna. Ha nem is a császár, de Nagyságod vagy a nádor bíztatására kezdhetett ilyesmit.« — »Mi tagadás édes Csérnél, mond Pázmány, egyszer, mikor a nádornál voltam, levele érkezett Bethlen Istvántól, melyben menyét fiát neki ajánlja. Erre komolyan kérdőre vontam, ha tán tudtával van-e ez a motus ? de ő tagadta.« — Másnap ismét fogadta Csernelt, de most csak magánosan. »Mond meg szómmal a fejedelemnek, azon is legfőképen igen mesterkedjék, ha Bethlen Pétert kézre keríthetné, igen dicsérném azt. Bezzeg aztán mint egy madárral az hűsőn az atyjával is játszhatnék.« S hogy Rákóczy ügyét őszintén akarta előmozdítni, azzal is kimutatta, hogy a követek eltávozása után febr. 23-án erős szemrehányó levelet írt Bethlen Istvánnak: »mi haszna Kegyelmednek, ha az egész világot elnyerné is, isten ítélőszéke előtt kárhozat sententiában esnék?« s inti, hogy a sok romlást ne vállalja lelkére, hanem béküljön ki. 2) ]) L. Törvények és Okiratok. XXXIV. b). 2) Pázmány »Pozsony 23. febr., Budán pedig 26. Mártii« kelt levelében a gróf Teleki Miksáné ltárában. Erdélyi Országgyűlési Emlékek. IX, 15
