Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - 1633. apr. 24—máj. 13. Gyulafehérvári országgyűlés

Rákóczy lemondjon Munkácsról. Ellenzette, mert a fejedelemnek ís ez volt akaratja. Nagyobb dologban törte fejét: daczára Gusztáv Adolf halálának még mindig bizott abban, hogy hadait az unió Sziléziában levő hadaihoz csatolhatja s nem is szűnt meg egész kitartással ezen munkálni, azon reményben, hogy a hét vármegyét sikerülni fog Erdélyhez visszacsatolni.

1) Voltak e részben biztosításai, összeköttetései felső-magyarországi urakkal, kik azonban csak azon esetre Ígérték meg közreműködésüket, ha megkezdi a támadást, s addig egészen tartózkodó állást foglaltak el. Nem úgy Zólyomi, a ki pedig egyenes alattvalója volt Rákóczynak. Heves, erőszakos természetű, gőgös és hiú ember volt. Különös kedve telt katonáiban, kiket nagy számmal tartott Székelvhidon lakhelyén, mert jó élés levén ott számukra biztosítva mindenfelől csődűltek. De e nép a környék rettegése volt, melyet miattuk szokatlanúl sarczolt, s rettegése volt más vidékeknek is, a hol csak Zólyomi megfordúlt. Rákóczy nem győzte hallani a sok panaszt, de az intéseknek nem volt foganatja.. 2) Míg az ifjú Bethlen István élt, tudta fékezni szenvedélyességét, hatott rá s nem egy meggondolatlan tettől visszatartá. Most azonban magára maradva első megfontolatlan ötletének engedett s azt tette, mire szeszélye, hiúsága ragadta. Hiúsága pedig arra ösztönözte, hogy abban a nagy küzdelemben, mely Európa szívét lüktette, ő is szerepeljen. A jó katonát minden fél szívesen látta, s ha valamely kalandor egy csomó condottierit össze tudott fogdosni, bizonyos lehetett benne, hogy jó áron eladhatja magát. Zólyominak pedig hatalmas csapatja volt együtt: »a szabolcsmegyei hajdúságot véres nyárssal kényszerítvén maga mellé felülni.« 3) Az, hogy a múlt évben Strassburggal kötött szerződése meghiusúlt, nem ") Érdekesek Madarász Györgynek febr. 16. 17. 23. irt levelei Kákóczyhoz az orsz. ltban. melyben sürgeti, hogy a tractának »ne legyen effectnsa.« Mindenkép el akarta hitetni a fejedelemmel, hogy Gusztáv Adolf nem esett el. Átalán a felső-magyarországi hangulatra nézve igen tanúságosak. 3) Szalárdy 87. s köv 11. Rettenetes dolgokat sorolnak fel e részben Kraszna megyének a fejedelemhez küldött követei, a nótaperben 2-ik számú okirat. Y. ö. a 3-ik számú okirattal. 8) Szalárdi 88. 1.