Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - 1632. máj. 1 —10. Gyulafehérvári országgyűlés

vényt vett Rákóczy, liogy ha ő liüilenségi bűnben találtatnék, jószágai koboztassanak el.

J) III. Az európai bonyodalmak, különösen az újabb lendület, melyet a barmincz éves háború vett, Rákóczynak volt kedvező. Gusztáv Adolf rendkivűli sikerei megbénították a császár erejét; s ha még akkor, midőn Ivovasóczy Bécsben volt, szemben Pázmánynyal Esterházy rideg tanácsai érvényre jutottak is, de hamar észrevették, hogy nem jó úton haladnak. A nádor már oct. 21-ről tudósította a királyt, hogy Katalin ügyében egy svéd követ Strassburg útban van Erdély felé: de már akkor gyanakodni kezdett, »ne sub hoc praetextu Svecus colludat cum Transylvano.« 2) Esterházy jól gyanított. Katalin ügye, ha nem is volt egészen szín, a fő dolog, miért Strassburg Erdélybe ment, mégis az volt, hogy Rákóczyval kötendő szövetség útját egyengesse. De Strassburg betegsége miatt késett. Csak 1632. jan. 12-én ért magyar határra, Munkácsról febr. 4-én indúlt el s Fejérvárra febr. 19-én érkezett, hol Alia Sámuel tartá menyegzőjét a fejedelemasszony unokahugával. Rákóczy nemsokára fogadta, s már ekkor szóba jött a két fejedelem szövetkezése, sőt Strassburg egy tervezetet is adott át neki. Az iratot Rákóczy átvette, hanem a végső elhatározást későbbre lialasztá. Mert Strassburg útjának végczélja Konstantinápoly volt, hogy ott ura és a porta közt szövetséget hozzon létre, s hova ő már márcz. 4-én elindúlt.

3) Itt kelle tulajdonkép Erdély részvételének eldőlni. A portára az év elején (Prásmár, jan. 24.) az évi adóval és ajándékokkal

4) Rákóczy főkövetséget indított: Tholdalagit és Serédyt, kiket valamint Szalánczyt az állandó követet utasította, hogy Strassburg törekvéseit mozdítsák elé, Ferdinánd megtámadtatására 5) Szalárdy 01.1. a) Esterházy levele a titkos ltban Bécsben. 3) Okirattár Strassburg követségéhez XXI. 1. s az Okirattár. *) Történelmi Tár 1883. évf. 648. 1.