Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

21. fejezet: 1630 - 1630. jan. 25—febr. 17. Gyulafehérvári országgyűlés

1630. JAN. 25. —

FEB. 17. kezett, azzal, mit Fejérvártt látott, meg lehetett elégedve.. Fejedelem és kormányzó versenyeztek abban, hogy ki mutasson több hűséget és ragaszkodást a császár iránt: s ha a szónak nem is hitt volna a követ — előtte volt a tény, a megyék viszszabocsátása, a török hadak le ültetése. Kárba veszett fáradság volt. A Ferdinánd és Esterházy bizalmatlanságát, kételyeit e tények sem oszlatták el.*) Valaban. E levélben Bethlen abban is közbenjárt, hogy Murtéza basát, kit Mehemet pasával akartak felváltani, hagyják meg a budai vezérségben. Dietrichstein jöveteléről Kemény is ir. Történelmi Tár. 1882. 65. 1. ') Jellemző az udvar akkori hangulatára nézve Pázmány Péter 1630. jan. 2-án irt véleményes jelentése a császárhoz : 1. Jónak itéli, hogy Nj'ári István és Rákóczy György »in numerum consiliariorum adsciscantur, < hogy új esküvel lekötve, annál hűségesebben szolgáljanak. Gyorsan kellene küldeni Alagihoz, hogy a jelen commissa. riusok által a dolog végbe menjen. »Eodem tempore moneri posset ds. Rákóczy, ut quietus sit, nec se rebus Transylvanicis misceat, quin potius principissam (ubi per occasionem poterit) foveat ut in suo priucipatu maneat.« 2. Méltányos, hogy fged Haller Györgyért közbe lépjen (intercedat). Ha történetesen a fejedelem temetésére fged meghivatnék, Nyári Istvánt gondolnám küldendőnek, a ki fged nevében vezethetné ügyét (agere posset causam) Hallernek. Híven védené, mert Nyári, aztán a palatínus felesége meg a Halleré testvérek »ex eodem patre oriundi.« Nem ajánlanám, hogy maga Haller küldessék követségbe, míg fel nincs oldva a proscriptio alól. 3. A budai basa és mások leveléből látszik, hogy a török nem mulasztotta volna el a jó alkalmat, »si votis suis faventes comitatus et. haidones habuissent« s jövőben sem mulasztják el, ha alkalom adódik. Nem kétkedem, hogy sokan oda fognának törekedni, hogy a Bethlen család elnyomassék és a fejedelemnő kizavartassék. Sőt hiszem, hogy a Bethlen család is egyedül azért pártolja a fejedelemnőt, hogy saját biztosságát gondozza azzal; s bizonyára, ha elnyerhetné, inkább magának, mint a í'ejedelemnőnek óhajtaná a fejedelemséget. Sokan ez idő szerint biztosnak és nyugodtnak hiszik a fejedelemnő uralmát. Lehet, hogy a viszonyok hatalma tovább megtartja az uralmon a fejedelemnőt, de az is lehet, hogy mihamar kiforgattatik. Az jön most már tekintetbe, hogy a bekövetkezhető bizonytalan veszély miatt kezdessék-e bizonyos háború ? Azután, hogy fged Erdélyt fegyverrel kényszerítse-e ez idő szerint, hogy a Bethlen famíliát kiforgassa (ad evertendam F. B.). S ha nyilt háború kezdetik »eo ipso indicendum Turcis« A. dolog úgy all, hogy vannak, kik Erdély fejedelemségét kíván-