Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
21. fejezet: 1630 - Levelek és okiratok
kit, liogy tovább ne serpáljon és valahogy utolsó veszedelem bennünköt ne találjon, szükséges hogy ennek tempestive obviáljunk és először is, mivelhogy Kegmetek közül szaladott ez tüz ki, Kegmetek oltsa először is el, kire ha elégtelensége volna Kegmeteknek, kit nem reméllünk, mi mind az jó szomszédságnak és egyességnek megtartására nézve s mind békességnek oltalmát tekintvén, készek vagyunk assistentiát adnunk Kegmeteknek ; hol penig sem maga, sem az mi segedelmünkkel azt be nem igyekeznek szállítani Kegmetek. félő, hogy azoknak cselekedeteknek javaliójának ne ítéltessék Kegmetek is közönségesen ; de egy szóval az szent békesség és az köztünk való diplomák azt kívánják, hogy ne csak megszállítsák ezt az két ifjúnak mód nélkül való indulatját, de érdemek szerént való büntetéssel is légyen ellenek, tanquam contra publicae pacis turbatores, hogy így megmutassa ezzel cselekedetekhez való idegenségeket. Erre pedig Kegmetektől mindjárt választ is várunk sietséggel. Tartsa stb. Kornis uramnak. Az Kegmed levelét elvettem, egy sióval, bánom, hogy ily távol vagyok Kegmetektől, mert az állhatatlan és nyughatatlan emberek között, míg leveleim oda mennek avagy az Kegmetek irási hozzám jünek, azonban változik az állapat és úgy vagyunk, mint az kik az Babilon tornyát rakják volt, hogy in tempore nem érthették jól egymást; mindazáltal úgy an gondot kell azért viselnünk, hogy valami bolond marczonák miatt utolsó ruinában szegény hazánk és nemzetünk ne jusson, kiről mindenfelé való rendeléseket is tettünk; hanem vagyon csak e három dologról a kérdés. Első, ha ugyancsak a két ifjú indulatja-e ez, a mit cselekedtek, avagy titkon is több complicesi is vannak; másik, ha valóságosan akarja-e Kegtek őköt megbüntetni s cum satisfactione quidem suae mattis caesareae et regni avagy nem; harmadik, ha szükséges-e és .akarj a-e Kegmetek a mi assistentiánkot ebben az ő büntetésekben, avagy magát arra elégségesnek véli. Ezekhez járulván az is, hogy az tőlünk elesküdt hajdúságot mint akarja felszabadítani Kegmetek mostani új kötelességétől, holott ha söprei volnánk az embereknek is, nem tudom tovább mint szenvedhetnénk el ennye indignitást és noha a mint Kegmed is írja, mi elhittük, hogy semmi híre Kegmeteknek, annyéval inkább tanácsa nem volt % két ifjú cselekedetiben, mindazonáltal, hogy valamint az ^meglett dolgok után, azonqknak jovallójának ne Ítéltessék Kegmetek, azt úgy viheti végben, ha elevenen és serényen fogja az ifjak ellen az dolgot, és ha minden tekéntet nélkül érdemlett büntetésekben is veszi őköt, mind az kik in flagranti