Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
21. fejezet: 1630 - Levelek és okiratok
véli, mikor ingyen sem reméllettük, és vártuk volna, tőllünk országúi elbutsúzék, és fejedelemségét resignálá mindeneket kitsinytöl fogva nagyig magához való kötelességétől felszabadítván. Melyet mi, mikor láttunk volna, vévén eszünkben, mely káros és veszedelmes dolog volna akármely kevés ideig is fő nélkült lennünk, közönségessen országúi azon napon öszvegyűlvén, az mi régi szabad választásunknak rendi és módja szerint, Nagyságodat kegyelmes urunk, fejedelmünkké és urunkká választottuk, kérvén alázatosan azon Nagyságodat, hogy e szegény hazánkra való gondviselést Nagyságod felvenni ne nehezteljen. Noha pedig Nagyságod sok helyes és méltó ratiókkal magát az hivatalból mentvén, hogy erről másképpen gondolkodnánk bennünket intett volna, mindazonáltal, az mi alázatos sokszori könyörgésünk (által) meggyőzettetvén, azután, mikor az Nagyságod közénkbe küldött propositiójából megértettük volna Nagyságodnak országunkhoz, úgy mint édes hazájához és mindnyájunkhoz való kedves atyai indulatját, mivel nem tekintvén Nagyságod a mi szegény hazánknak gondos, terhes és bizonytalan állapotját magát az mi szabados egyező értelemmel való választásunk után (melyet egyedül csak a nagyhatalmú istennek vezérlésének és kegyelmes j>rovidentiájának tulajdonítunk) Nagyságod magára ez szegény hazának fejedelemségét és gondja viselését felvette: anokáért mi is ez Nagyságod hozzánk való kegyelmességéért Nagyságodnak mint természet szerint való fejedelmünknek egész országúi mindnyájan és egyen-egyen hívséges és alázatos szolgálatunkat aj áljuk és igérj iik, et tarn in prosperis, quam in adversis rebus, ac statibus, Nagyságod hívsége mellett élni és halni akarunk, nem kedvezvén ebben se magunk személyének, sem értékünknek, sem jószágunknak, melyet homagiumunknak depositiójával is coníirmálunk, kérvén az mindenható úristent azon egy szívvel, lélekkel, Nagyságodnak adjon erőt elégségest, egészséget az mi szegény hazánknak békességesen való guberniumára. Articulus I. Fagaras várát, hogy ö nagysága kiváltsa könyörögnek, és azután, hogy ö nagyságát contentálják, róla ígérik. Vesszük eszünkbe kegyelmes urunk magunk is értjük az Nagyságod propositiójából, mely sokfelé való expensák kívántassanak naponként, mind a közönséges megmaradásra Nagyságod udvara népének fizetett katonáinak intertentiójokra, mind pedig mindennapi asztala tartására, melynek főképpen Fogaras várából kellene kiteljesíttetni; könyörgünk azért Nagyságodnak mint kegyelmes fejedelmünknek, hogy Nagyságod
