Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
21. fejezet: 1630 - Levelek és okiratok
lássál kiindulván az ország, majd erőszak szerént kimenének az templomból és seregestől mentenek az fejedelemasszony ő fölge szállására. Magokkal ott megerősítvén az fejedelemaszszony szállását és minden ember fegyverhez nyúlván, az mi kevés gyalogja ő fölgének volt, azt az kapukra állatván, mind az két fél viadalra és harczKi Jiészült menni. így az gubernátor látván, hogy az~ország és az urak olyan igen fogják az fejedelemasszony mellett, megváltozván elméjében, mind az két fél kívánta hogy induciájok legyen. Nagy Pál lévén az közbenjáró, végben ment az inducia, hogy oda az templomban, az hova az ország népe gyűl, senki fegyveres kézzel ne menjen, hanem minden ember szabadon mondhassa, az mit akar. így az egy fél nap és egy éczaka minden rendek fegyverben lévén, mintha harczra menni igyekeztenek volna, talpon állottanak, az egész éczaka penig gubernátor hópénzűl osztotta az asszonyunk ő fölge hópénzére, mind az udvari és mezei hadaknak tallérúl az maga pénzét, hogyha harcz talál lenni is ő mellette fogják erősen az dolgot. Az mely hadnagy penig föl nem vette volna az ő tallérát és ha mit asszonyunk mellett szóllott, azt mindjárást levagdaltatni akarták és némelyeket ki is űztenek magok közül nagy gyalázatoson Zólyomi uram parancsolatjára, mondván nekiek, hogy menjenek oda, hova eddig hűségeket tartották. Megviradván, másnap (júl. 14.) ismét egyben gyűlt az ország ugyan az templomban, végeztenek sokakot megmaradásokra az egy nap. Fölvivén mind az gubernátornak s mind az fejedelemasszonnak az egy napi végezését az országnak, az gubernátor semmi részeire nem ment az ország végezésinek, az fejedelem asszony penig minden részeire az ország végezinek reá ment. Az gubernátor fölírván maga kívánságát, hogy mit végezzenek, az ország közzé bekűldötte. Ezen kívől az fejedelemasszony ellen írásiban az ország előtt sokat panaszlott; asszonyunk is az szerént panaszolkodott. így az két félnek panaszit egyben fontolván, úgy írták egynehány nap alatt ezeket az articulusokat, az melyeket Nagodnak fölhoztam, de miucl az egész gyűlés alatt az ő kezekből az fegyvert le nem tették. Kívánta azt is gubernátor uram, hogy az ország articulusban írja az Csáki uramról való végezést, de az ország arra semmi úton reá nem ment. így az gyűlés végben menvén, (júl. 17. asszonyunkot miképpen és hogy kötelezték meg, az articulusokból kitetszik. Látván asszonyunk az maga nagy rabságát, úgy írta és izente én tőlem uram ő nagának ezeket, hogy ez az remediom: hogy ha császár urunk ő fölge és palatínus uram ő naga nem engedik az Bethlen famíliának disponálni az magyarországi portiómban és Csáki uramot parancsolják beállani az tisztben, tehát megerősödik fejedelemségében, mivelhogy
