Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
21. fejezet: 1630 - 1630. jan. 25—febr. 17. Gyulafehérvári országgyűlés
irogatás« még sem szűnt meg s a kormányzónak újabb, szigorúbb parancscsal kelle azt eltiltani. T) Az erdélyi területen kivül még jobban kitűnt, hogy azok, kiket Bethlen erős keze megkötve tartott, nem fogják elmulasztani az alkalmat ebből a halálból lehetőleg hasznot húzni. Kemény a császárhoz küldött követ, találkozása után Pázmánynyal Enzersdorfba ment a császárhoz, ki, a mint felérkezett nov. 24-én, azonnal fogadta őt. Szívesen látott vendég volt: nemcsak mert egy rettegett ember halálának hírét hozta meg, hanem mert — a mire talán nem is számítottak — a vármegyéknek »oly simpliciter resti tuti óját« felajánlotta. 2) Ez alatt Alaghi Menyhérttől is megérkezett a jelentés - - s a magyar tanács ugyancsak dolgozni kezdett, hogy mielőtt valamely akadály jöhetne közbe, a hét megye visszakebelezése bevégzett ténnyé legyen. Nov. 30-án kiállíták Ferdinánd válaszát Katalinnak s másnap Esterházy is kézébe adta részvét iratát. 3) Ezekkel egyszerre feleltek Alaghinak, nevezték ki a visszacsatlási biztosokat: Pyher érseket, Alaghi Menyhértet, Ostrosyth Istvánt, Nyáry Istvánt, Ordody Istvánt és Péchy Sigmondot, s intézkedtek a zsold hátralék kifizetéséről. 4) S mint Keménynek megígérték, nagy és főkövetet neveztek ki a fejedelmi udvarhoz: Dietrichsteint a hatalmas bibornok testvérét, 5) ki azonnal elindúlt s már decz. derekán Fehérvárt volt. Rég várt perez volt ez a kormányra s Esterházyra nézve: gyors fellépéssel úgy hitték, hogy befolyásukat Erdélyre megszilárdíthatják. Hogy ilyen czélzatuktól tartani lehet, azt a portán is tudták. Itt Apafit s a Bethlen követségének pontozatait előzékenyen fogadták. A nagyvezér azonnal közbevetette magát, személyesen ment a szultánhoz, kieszközölte, hogy Bethlen Gábor óhajtása elfogadtatott 6) s a fermanok már ki is állít*) Bethlen Istv. decz. 24-iki lev. Weirauchhoz : Csáky Istv. 220. 1. •) Kemény 157. 8) L. Törvények és Okiratok II. *) L. Törvények és Okiratok III. 3) Kemény 167. Y. ö. Történelmi Tár 1882. 65. 1. *) Török-Magyarkori Államokmánytár 158,
