Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - 1622. máj. 1— 23. Kolosvári országgyűlés
mennyivel előtte egyik elődje sem birt: nyolcz év előtt még fejedelemnek sem akarták nevezni, ma már megkapta az uralkodói. s a római birodalmi berezegi czímet; akkor a részek kieresztéséről ballani sem akartak, ma azonkivűl bét vármegyét adtak keze alá, egy pár sleziai herczegséggel. A mi e sikerek daczára a béke pontjai közt az amnestián kivűl okozá, bogy törekvését lényegesen meghiúsultnak tekinté. az. liogy ez alapjában a nagyszombatiaknak kibővítése volt — az ottani titkos pontokat itt a »diploma regi um« pótolá, s a török ellen közösen viselendő háború magába a fő okiratba igtattatott. S hogy ennek így kellett bekövetkezni, azt ő leginkább a magyarországiak magatartásának tulajdonítá. S valóban ezek legjobban meg voltak elégedve — ők voltak a tulajdonképeni nyertesek. Nem is késett Pázmány, a mint a kiegyezés biztosítva volt, megjegyezni: »elmehetsz Bethlen királyságoddal, itt hagytad a titulust.« Hanem a közvélemény, s kivált alattvalóié, épen ebben, mi Pázmánynak gúnyos megjegyzésére alkalmat adott, a koronáról való lemondásban a mérséklet és önmegtagadás példáját látták: »önként lépett le onnan, honnan mások megvárták volna, hogy leves>ék. / 2) Aztán a sikerek is nem mindennapiak voltak: ezek fénye szemeik előtt egészen eltakará azt mi Bethlent sérté, s ha Esterházy és Pázmány azért voltak megelégedve, mert roszabbtól tartottak, az erdélyi hazafiak szívét örömmel tölté el, hogy országuk visszanyerte régi j elentékenységét. A békepontok aláírásával, ratificálásával, a diplomák kiállításával, a példányok kicserélésével a dolognak nem volt vége. Hátra maradt a végrehajtás, az ezzel kapcsolatos tár') Pray Epist. Petri Pázmány I. 278. Nem is késett erre Bethlen megjeg3'ezni: »elhigyje minden ember, hogy inkább akarom, hogy testemet koporsóban tegyék, hogysem mint gyalázatosan letegyem. Elhigyjők bizony a kezemet Magyarországon tartom, s szemem az bécsi kapura néz.« Ugy látszik ez az egész dolog kobolinám' volt. Y. ö. Bethlen levelét Pázmányhoz. Hazai Okmánytár I. k. 434. 1. a) Trausch Chronicon I. 301. A theatrum Europheum írá : »Sceptra mihi laus est, oblata fuisse sed illa Po«sideant alii, me meruisse juvat.«
