Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - 1626. máj. 24—jún. 17. Gyulafehérvári országgyűlés

Az évi adót minden terminusban tíz forintban, a két terminusra nézve tehát 20 írtban állapíták meg: elrendelvén, hogy a forgalomból kivett garas az adóban másfél pénzben elfogadtatassék. Ezenkívül a fejedelemasszonynak minden kapu után 1 frtot, a székelyek összesen 2000 frtot ajánlottak. Fogaras várát a fejedelemasszonynak inscribálták százezer frtban. Huszt várát pedig a kormányzónak 50,000 aranyban. Elrendelék, hogy az 1623-ban felállított hadtartási rendszer szigorúan tartassék meg. Megengedék, hogy a tordaiak az újra épített hídon átkelőktől (a nemeseket kivéve) vámot szedhessenek. A katonák szigorú fenyíték alatt tartassanak. A szökött jobbágyokra vonatkozó régi törvények tartassanak meg. A nemesek búzájától 30-ad ne vétessék. Egyházi személyek korcsmát ne tartsanak. Az oláh püspök a taxát régi szokás szerint fizesse. A dézsmákért fizetett árendát a fejedelemnek engedték át. A posták zsarolásait ismételve eltilták: a fennálló törvények áthágói negyven írttal büntettessenek. A háromszéki postáknak, mikor a fejdelem dolgában járnak, a harminczadról adnak költséget. A tapolczaiak Moldva felől híres orgazdák és tolvajok voltak. A fejdelem el akarta a falut pusztíttatni, a rendek kérésére megkegyelmezett nekik, de szigorú feliigylet alá rendeltettek, s a moldvai ösvény leromboltatott. A Hunyad- és Szörény-megyeiek maguk hordozták a portára járás költségeit. E teher alól felmentettek. A czigány vajdák az eddigi díjnak csak felét fizessék. Az urak s nemesek jószágai az adó terhét egyformán viseljék. A székelyek házi szükségeikre elegendő sót nyerjenek. Kézdi-Vásárhely, Ilyefalva, Torja, Sepsi-Szent-György folyamodtak, hogy engedtessék meg nekik pereiket nem a rendes derék szék előtt folytatni, s egyszersmind mentessenek fel a határszéli erődök építésének terhe alól — de folyamodásuknak Erdélyi Országgyűlési Emlékek. VIII- 5