Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - 1625. máj. 1 — 29. Gyulafehérvári országgyűlés

alkalmas követeket küldjön. Az ünnepélyes követek : liákóczy György, Károly Mihály, Mikó Ferencz és Kassay István még ez év végén útnak indúltak,*) miután a porta, mely eddig búzgón közvetítette e házasság létrejöttét, a formaszerinti beleegyezést még az év végén megküldte Bethlennek.

2) Ez összeköttetés eszméjét politikai combinatio hozta létre, az t. i. hogy Bethlent a vallási érdeken kivül a családi is ösztönözze résztvenni a nyugati hatalmak küzdelmében Ferdinánd és Spanyolország ellen. Épen ezért, az első alkudozások megindúltától fogva, folytonosan tárgyaltak Bethlennek a tervezett confoederatióba lépése érdekében, úgy, hogy e kettő : a házasság és confoederatio mindig egyszerre volt szőnyegen: a tavaszszal, midőn Liszti és Quad s ősszel, midőn Sculteti 3) és Quad vezették azt külföldön. Épen akkor, midőn Bethlen az ünnepélyes követséget szerelte fel, mulatott nála a dán királynak egy ügynöke, Berbistoríf ezredes, oly czélból, hogy hatezer magyar lovasnak fogadására engedélyt adjon s még inkább hogy az ő belépését a nyugati hatalmak confoederatiójába segítse elő. Bethlen kettőt követelt: hogy a biztosító íratok, a segélypénz küldessenek meg neki, s leendő sógora, a svéd kie tárgyra vonatkozólag a császár a lengyel királynak ír Bécs 1626. jan. 6-ról : »Nunquam ea fűit intentio nobis quod sponsalia inter Transylvaniae principem Betlilenum et Brandeuburgicain ducissam operose tractata aut conciliata voluerimus, quippe qui antefinalem earundeni conclusionem eo nomino nec rogati nec requisiti simus.« Hanem mikor a múlt október lió 17-én a brand, választó ezt a császárral tudatta, a császár beleegyezését s jóakaratát kérte, hivatkozván a családi rokonságra, mely a császár és a választó közt van : aliter certe, quam quod in siinilibua casibus fieri sólet, respondere non potuimus, azaz belenyugodott s a választóhoz intézett levelében csak azt kívánta, hogy e házasság a ker. köztársaságnak nyugalmat szerezhessen. »Quas eum in finem Sérti Vrae communicandas duximus ut sinistram, quam forte de nobis concepit opinionem, eidem eximamus et vei inde Sertas Vra cognoscat nequaquain nos dicti matrimonii suasores fuisse« (Fogaim, a titkos ltárban Bécsben. Polonica). >) L. a nekik adott utasítást Bethlen Gábor szövetkezései 72. s köv. 11. V. ö. Marczali Regesták. 156. Szalay. 228. *) L. Szalay. II. 228. :

i) Sculteti jún. végén indult útra. Viselős nejét Bethlen Alvinczy gondjára bízta. L. Bethlen jún. 26-ki 1. Bethlen 9. és a kassai pap. 2#-ik 1.