Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - 1625. máj. 1 — 29. Gyulafehérvári országgyűlés

érintkezéseket értette, hol legfőként az ő befolyása volt döntő s nem is egyedül a politikai összeköttetést, mely ez időben legalább látszólag szivélyes volt, hanem azt a bensőbb családi összeköttetést, mely egyedül tehette volna őszintévé és szilárddá a két uralkodó egymáshoz való viszonyát. Hogy pedig ez idő szerint a szivélyességnek legalább külszíne megőriztessék, arra mindkét félnek szüksége volt: Ferdinándnak a nyugat-európai bonyodalmak miatt, hol a protestáns fejedelmek Francziaországgal egyesülve, támadó fellépésre készültek, s Bethlennek, ki őszintén megírta Pázmánynak, hogy most a hadakozással kevesebbet gondol, mert minden gondja a házasságra van, se kérdésnél nem akart a császárral összeütközésbe jőni. S valóban e szín kedveért mindkét fél nagy engedményeket tett: Ferdinánd megígérte Bethlennek a serenissimus »fenséges« czíinet, melylyel az uralkodók: spanyol, lengyel király szoktak élni

2) s Bethlen is Ígéretet adott Ferdinándnak, hogy megengedi, hogy szabadon toborzhasson az ő birtokaiban, mi tekintve, hogy e toborzás az unió ellen intézendő had számára van, nem kis fontosságú engedélynek tetszhetett, s mi bizonynyal az előbbinek viszonzása volt. 3) A hírt a serenissimus czím megadásáról jun. közepén lléczey hozta meg Bethlennek. O még a januári alkudozások, az értéktelen pénz ügyében is jött: s erre vonatkozólag Bethlen kérte a császárt új öt latos pénz verésére, ő maga részéről már júl. 1-én megkezdi ezek veretését, Küldetésének fontosabb részét az a levél képezte, mit Sennyeytől hozott. Bár Bethlen már tudta, hogy a császár kisebbik leányát nem nyerheti el, s értesült, hogy az a lengyel király fiának Ígéretet tett, de a tárgyalás legalább színleg még sem volt befejezve, a császár »valamelyik« leánya mellett rokon herczegnőkről is volt szó. »Bár hová vezérel Isten, megnyugszunk akaratában,« válaszolá Sennyeynek, teljes bizalommal van, hogy nem fog ő felségében megfogyatkozni, s néhány nap múlva bízott emberét küldi ő felségéhez. ') Bethlennek Pázmányhoz júl. 14-én írt levele. Hazai Okmánytár. II. 471. e) L. Torv. és Okír. XXVIII., hol ez nyilván van említve s v. ö. Fraknói-Pázmány. II. 117. 3) L. Pray. Principals. II. k. 37. 1.