Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - 1625. máj. 1 — 29. Gyulafehérvári országgyűlés
vét, árulási jogút örökre veszítse el. A fejedelmi monopoliumot pedig a marhákra vonatkozólag akkép védték meg, hogy eltilták, hogy a mészáros a marhát lábán árúihassa. Az árszabás az országban levő mindenféle mesteremberekre és kereskedőkre kiterjedt. Hogy pedig a kereskedők zsarolását meggátolják, elhatározták, hogy évenként fejdelmi biztos megy Bécsbe, Lembergbe, Krakóba, Belgrádba, s az ezek által szerzett adatok alapján limitáltassék a kereskedők árúja. Ezek azonban kellő készletben tartsanak árúkat s a kereskedéssel felhagyni nem áll jogukban. Ha a görögök váltás alkalmával a jó pénzért túlságos árat vesznek, veszítsék el pénzüket. Megszabta a limitatio azt is, hogy a mesterember jó árút készítsen s pontos legyen. A limitatio megtartására felügyelőül ismét Kamuthy Bálás neveztetett ki. Végre azt is megszabták, hogy vásárok alkalmával elébb a nép vásárolja be szükségletét s csak azután legyen szabad a kereskedőknek vásárolni. Mind a törvényeket, mind a limitatiot máj. 29-én erősítette meg a fejdelem. x) De a szászok közt a törvény, mely megengedte, hogy köztük a más két nemzet is vásárolhasson házat, 2) nagy rémületet idézett elő. A szász követek megvitték a hírt még a gyűlés folyama alatt haza, s az egyetem azonnal tanácskozni kezdett. Elvégezték, hogy minden követ megmozdítnak a törvényt hatályon kivűl helyezni. Menjen követség Fehérvárra, Ígérjen pénzt a törvény mellőzéseért s kívánságaik megerősítéseért, de ha a fejdelem nem hajolna, utolsó csepp vérökig védelmezzék kiváltságaikat. Egy nagy küldöttséget állítottak össze a városok főbb tanácsosai s választott polgáraiból, s vezetőjévé és szónokává Götzmeiszter Kálmán szebeni királybírót választották. 28 veres posztóval bevont kocsin vonúltak fel Fej érvárra. A fejdelem épen ablakából nézte a felvonúló kocsisort s elbámúlva a sok veres kocsin, egyik bejáróját leküldé megL. Törvények és Okiratok. XXVII. c). ") Ennyit említ Felkenins Zacharias is. De Krauss szerint elvégeztetett, ezenkívül még »dem Fürsten AVein und Mehl zu leit gehen und zu verkaufen ebener maszen frey stehen sollte.« Trausch Cronicon szerint pedig »principi vero ipsi mulsum ac vinum sub signo in iisdem (t. i. szász városokban) vendere.« 306. 1.