Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - 1625. máj. 1 — 29. Gyulafehérvári országgyűlés
a visszás helyzetre hívta fel, mely a szászok exclusiv viszonyainak következménye. Mindjárt trónralépte kezdetén, midőn a szászokkal Szeben visszaadása iránt alkudozott, a három nemzet uniójának új alapra fektetésével akart a hajokon segítni, de terve a szászok szűkkeblűségén megbukott. Azóta is voltak kellemetlenségei a szászok féltékenysége miatt, kiket nagylelkűsége nem fegyverezett le: 1622-ben, mint láttuk, nem akarták Szebenbe bocsátani s 1623-ban nem akartak aranyat váltani. Ez állapot, hogy szász városokban házat más mint szász nem bírhat, s hogy a fejdelem és ennek katonái Szebenbe be sem mehetnek, tűrhetetlen volt. Kimerítően vázolta annak viszszásságát előterjesztésében. Felhozta a többi városok példáit, különösen a Szebennél nagyobb és fontosabb Kassáét. Figyelmezteti a rendeket az ebből származható veszélyekre oly esetben, ha Szeben az ellenséggel akarna czimborálni s a rendeket a baj orvoslására hívja fel. A rendek nagyobb része, t. i. a magyar és székely nemzet, maga is érezte a helyzet visszásságát s törvényt hoztak, hogy a fejedelem s törvényes utódai lakhassanak ott az országban, a hol nekik tetszik (tehát Szebenben is), őrsége a városéval együtt tartsa megszállva a kapukat s a magyarok és székelyek tetszésük szerint vásárolhassanak házat a kerített és mezővárosokban. Elrendelék, hogy a brassaiak a Törcsvárra vonatkozó inscriptiót két hó alatt mutassák be. Az évi adót 22 frtban állapították meg, a városokra egy összegben vetvén ki azt. Szőnyegre került az értékkel nem biró pénz ügyre, s bár a császárral kezdett tárgyalások nem voltak befejezve, elhatározták az ügyön segíteni. A drágaság az országban valóban nagy volt: egy kenyér 20 pénz, egy juh 2 frt 40 dénáron kelt. 2) Bethlent e körülmény már korábban egy enquete tartására bírta. Összehívta a kereskedőket, de ezek ajánlatait, hogy »szaL. Törvények és Okiratok, XXYII. a). 2) »Nagy liertelen drágaság lön az pénz miatt, mégis mindenféle barom, gabona elég volt, de az Betlilen G. pénzét nem szerették« mondja Segesváry 193. 1. Y. ö. Krauss 75. s Alsó-Lindvay tudósítását.
