Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - Függelék
bői az országnak u. m. hazánknak és ti Kgteknek fejenként, mind penig ü fgének Sigmondnak oly választ hoztunk vala, kiben mind ti Kgtek, mind penig ű fge nyugalmas lehetett volna. De hogy e közben ilyen hirtelen és minden igaz ítéletű embereknek reménségek kívül ilyen nagy változás lévén, Sigmond fej. birodalmának renunciálván és országát az ü fge atyafiának, mostani jelen levő fejedelemnek, kit Kgtek is acceptált, resignálván és immár ü fge az új fejedelem székiben ülvén, magam szolgáimat küldte vala előmben; ki által értésemre adván, micsoda conditiókkal acceptálta Kgtek ű fgét, t. i. hogy senkit ü fge törvéntelen meg nem háborít és az meglőtt dolgokrúl sem ü nga, sem penig atyjafiai meg nem emlékezik, — izenvén a mellett ü fge nagy erős szókkal, hogy bátorságosan menjek, senkitűi ne tartsak és ne gondolkodjam, mert amiképpen az országnak, azonképpen énnekem is, ki a többi között nem utolsó volnék, köteles volna. Kamuthy Farkas uramtúl is az minemű levelet ű feige nekünk püspök urammal írt, abban is (omissis reliquis, quae ad publicum spectant) ezen ígível assecurált ü fge bennünket, írván: Kgtek is penig én hozzám ne kételkedjék, mert omnibus rebus ita a ser m o principe et republica provision est, úgy is contentusok felőlem, akik vagy nem jól voltak affectusok, vagy félelmesek voltak, hogy Kgmetek azoknak exemplumokat bízvást követheti, ha isten Kegteket hozzánk hozza, akkor et veritate experientur, nullám in omnibus amaritudinis memóriám remansisse. E mellett szóval is mint izeni és bíztatott légyen ü fge, Kamuthi uram jól tudja. Mely ü fgének erős és hathatós szavait megértvén, semmit nem tartózván, mentést mentem bé Kolosvárra, holott akkor ü fge személye volt, holott mint és micsoda állapatban voltam, Kgtek jól tudja: erőszakkal kénszerítettek Napragi urammal együtt Alárd Ferencz Tholdi István és Szentpáli János uramék által, hitlevelet adjunk augustusnak 10 napjára Prágából megtérvén, hogy az országban jelen leszünk. Melyet mi igen neheztelvén, több napot kívánunk vala, kit ű fge meg nem engede tovább. Kénszeríttetém mindazáltal római császárhoz ű fgéhez, hitemnek felszabadításáért mennem, holott dolgaimat eléggé sollicitáltam, de válaszom olykor nem lévén, hogy az napra haza érközhettem volna. Azért ű fge meg nem emlékezvén az megyesi articulusrúl, hogy senkit törvéntelenűl meg nem háborítana, sem penig arrúl az mostani végezésrűl, melyben arra felelt ű fge az pápa ü szentsége követének, hogy ű fge római császár hívei közzül senkit meg nem háborítana addig, míg az ű szentsége követe ottbenn tractálna, az ű szentsége követe is császár ű fge képében reá felelvén arra, hogy ü fge is addig az Érdélhez tartozókat nem háborgatná semmiben: nem tudom mi gondolatjából, váraimat, házaimat
