Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

magyarországi uraink s atyánkfiai is, a szász urainkkal és székely atyánkfiaival egyetemben, kiknek az vármegyéken kapuszám után jószágok vagyon, ezen tereh-viselésre ígérik magokat. Felségednek alázatoson könyörgünk, légyen contentus vélle. Articulus III. Az pusztából felfogott mívelésre és felfogandó szülőknek dominiumjában és apprehensiójában való modalitások végeztetnek. Noha ekkédig is kegyelmes urunk igen szükséges lött volna az pusztán hagyott szőlőknek, promotoriumoknak colálásában való modalitásról gondolkodnunk: mostan azért'az Felséged kegyelmes intéséből veszsziik eszünkbe abbeli fogyatkozásunkat. Végeztük egész országúi, hogy az mely szőlőköt ekkédiglen felfogtanak, az legitimus haerest admoneáltatván akkor és az puszta szőlőnek böcsűjét felvette, az in perpetuum abba maradjon; az mely haerest pedig admoneáltak és nem leválta az böcsűjét az szőlőnek, ezután is semmi úton és módon fel ne vehesse, az más fél is ne tartozzék megadni, hanem örökösen azé legyen, az ki pusztájából felfogta. Ez articulusunknak emanálása után pediglen minden helyeken ilyen usus tartassék kegyelmes urunk, hogy az ki liol puszta szőlőt akar felfogni, szabadon felfoghassa, Iiis tarnen módis et conditionibus praemissis, hogy ez ki olyan puszta szőlőt colálni akar, elsőben menjen jól végére, ha vagyon-é vér ahoz a szőlőhöz és ha vér lészen hozzá, menjen az város bírájához, jelentse meg az bíráknak akaratját, azután illendő személyekkel kínáltassa meg az haerest és tizenötöd napot praefigálván neki, ha fel akarja fogni az szőlőt, salvum légyen; ha penig ez alatt az tizenötöd nap alatt annak colálása felől nem provideál az haeres, annak az bírái ad facies kimenvén, az szőlő-hegynek fundusát böcsüljék meg és az ki az szőlőben succedálni akar, az haeresnek akkori böcsűjét letévén, örökösön maradjon annak az ki colálni akarja. Articulus IV. Az vasnak ez országból kivitele megtiltatik. Nem kicsin fogyatkozásunk volt ekkédiglen is kegyelmes urunk egész országúi az vasnak az vashámorokról idegen országokra való kihordása miatt, holott annyira juttunk, hogy csak házunk szükségére is vasat nem kaphatunk. Felségednek kegyelmes tetszéséből ítíljük igen illendőnek lenni kegyelmes urunk, hogy az vasnak az vashámorokról ez országból való ki