Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

cantes nobis liumilime, ut nos i mi versos eos articulos, omniaque et singula in eisdem contenta ratos, gratos, et accepta babent.es benigne approbare, ratificareque dignaremur. Articuli Domino ruin r e g n i c o 1 a r u m t r iu m nationum reg ni Transylvania, e, et partium Hungáriáé eidem annexarum in generalibus eorum comitys, in civitatemAlbam-Juiam, ad diem quart um Április, Anni Domini 1627. indie t i s celebratis conc 1 usi. Megértettük kegyelmes urunk az Felséged közinkben küldött propositiójából Felségednek reánk való kegyes atyai gondviselését, bolott Felséged mivelünk egész országúi vivit tamquam parens cum liberis, és ereje s tehetsége szerint ut diligens excubiator oculis insopitis lustrans omnia, Isten után őrizett, oltalmazott, követvén az régi boldog emlékezetű fejedelemeknek példájokat, ebben is az felindult és háborodott tenger habjaihoz hasonló és ránk következendő háborúságok és fegyverek leszállításában is bölcs, serény és gyors elméjével adeo omnium difficultatum nebulas dissipavit, hogy az szent békességnek édes illatjával mindnyájunkat ugyan megújítván minden ellenséges indulatokat leszállított és békességre hozott, kiért Istenünknek nagy neve dícsírtessék, si quidem aurae pacis aura nihil svavius reficiat, nec ullus gratior thesaurus cumulari possit. Az ur Isten Felségedet is, cuius pia et paterna clientela omnibus nobis asylum suppeditat, éltesse, szerencséltesse, segítse minden jóra, szegény hazánknak és nemzetünknek megmaradására. Articulus I. Az döbbeni l im itat iának meg nem tartóit, hogy ö Felsége felkerestesse, akkori articulus szerint, mely most is approbáltatik, megbüntettesse, végeztetik ; az kik magistratusok lévén negligunt poenam limitationem non observantium, in animadversionem eorum bizonyos személyek denomináltassancik. Az miképpen kegyelmes urunk legelsőbben is Felséged teszen emlékezetet a limitatióknak nem observálói felől, mi is országúi emlékezünk arra, hogy Felséged annak effectuálásában is sok terhes és gondos szorgalmatossági között nem kicsinné fáradozott, látván mindennek képtelen, szokatlan és illetlen árrát: de ha kik nem observálták, sibi imputent, ha mi rajtok eshetik. Tudjuk és emlekezzünk ezeknek poenájokról is, azt sem tagadhatjuk, mert sok helyeken hallatnak, az kik nem observálták.