Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok
Ez országban csinált jó kaszát, kit mondva csinálnak az kovácsok, jót válaszva hatvan p. Egy öreg jó karózó kést, tizenkét pénzen. Kisebbet tíz pénzen. Egy új kocsit vasazzon meg az kovács mindenestől négy forintért. Közép kocsit vasazzon meg az kovács .'5 forintért és ötven p. Négy lóra való terhes szekeret egészen vasazzon meg 3 forintért 50 p. Hat lóra való társzekeret vasazzon meg tl. 4, den. 50. Egy hintó szekeret szépen, egészen, ujjannan vasazzon hat forintért. Egy szekér rúdat tengelyestől más ember vasából vasazzon, den. 32. Egy tengelt más ember vasával vasazzon tizenhat pénzen. 0 marok vassal vasazza tíz pénzért. Egy öreg ökörszekeret új vassal más ember va>ával vasazzon egészen minden szerszámmal négy forintért. O vassal vasazza lígy ezeknek is kerekeit, mint egyéb kerekeket. Az ötvesmester ékről. Miképpen annak előtte való gyűlésünkben is végeztetett volt, tizennégy lótos ezüstből míveljenek az ötvesek : azért most if- végeztük azt, hogy az régi mód szerint tizennégy lótos ezüstből műveljenek, azért az hol czéhek nincsen az ötveseknek, parancsolja meg ő felsége, hogy az olyan városokban az kolcsos városokhoz tartsák és az czéhez hallgassanak. Es az míveket az czéheknek törvénye szerint megpróbálják és ha tizennégy lotos ezüstből nem mívelnének, hanem alább való mívet árulnának vagy sokadalmakban, vagy egyéb helyeken : az czéhmesterek tisztességek vesztése alatt tartozzanak ez ilyenekre vigyázni és az ki afféle frausban találtatnék, marháját confiseáltassák az város bírájával, mely marháknak vagy míveknek harmada az ezélimestereké az bíróval együtt legyen, az két részét ő felsége tárházában administrálják. Minden ötves mestereknek külön-külön bélyege legyen az míven, kit mivel felüsse reá, hogy az mívet megismerjék, ki csinálta. Az ki véllek az maga ezüstiből akar míveltetni, sima aranyozatlan műnek gírájától egy forintot s hetvenöt pénzt adjanak, mosdót medenczéstől, ki nem drága faragott mű, hanem vert mű, de aranyos, gírájától adjanak két forintot. Az ki penig testállásos czifrás faragott míveket akar csináltatni, gírájától adjon két forintot s ötven p. Az ki aranyaztat az müliez, az aranyat is felmérje, úgy hogy elsőben mérjék meg az ezüstöt, azután az aranyat mérje fel; lássák, hogyha rajta az arany, az kit hozzá adtak. De tartozzék az aranyat tisztessége vesztése alatt éppen reá aranyaznia, az menni aranyat
