Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok
bé ne vegyen hazafiain kivül, és idegen nemzetnek tiszteket, főképpen várakban, ne adjon, idegen nemzetből álló praesidinmot se várakban se maga mellett ne tartson, körülötte lévő belső udvara népén kivül, kiknek numerusa kétszáz personát omnibus computatis ne excedáljon. VI. Ezeknek penig megtartásokra köteles legyen gubernátor ő nagysága az országnak minden statusival együtt, melynek obsérváltatására plena authoritása légyen. VII. Hogy semmi követséget, valamelyek az országot és közönséges dolgot illetik, gubernátor urunk ő nagysága és tanácsok hírek nélkül ő Felsége ne halljon, és választ semmi külső fejedelemnek ne adjon, se követséget ne instituáljon ő nagyságok hírek nélkül. VIII. Hogy ha, (kit Isten eltávoztasson) gubernátor urunknak ő nagyságának holta történnék, köteles légyen ő Felsége arra, hogy egy holnap alatt más gubernátort választasson ; addig annak authoritása a tanács mellett légyen és maradjon, mely választás az egész tanács tetszéséből legyen. IX. Ha penig, kit Isten eltávoztasson, az országban oly disturbiumok támadnának, mely miatt ő Felségének atyafiainak tetszésekből és tanácsokból ki kellene ez országból menni; tehát in eo casu liiszszük, hogy az mi kegyelmes urunknak szegény hazájára kegyelmes tekinteti lészen. Ha mit azért ő Felsége az mi kegyelmes urunk testamentumában ez országnak hadna, ezt ő Felsége aszszonyunk az országnak intacte meghagyja. X. Fejedelem Asszonyunk ő Felsége az országnak gubernatióját kezében vévén egy thesaurariust gubernátor urunk és az egész tanács tetszéséből válaszszon, kinek az ország proventusi kezében szolgáltatván, az ország szükségére való eregatiókban micsoda modalitást kövessen, ugyan ekkor ő Felsége gubernátor urunk és az egész tanács tetszéséből deliberáljon. XI. Az négy recepta religióban minden bántás nélkül minden rendeket megtartson ő Felsége. XII. Urakat, nemeseket, kerített és mezővárosokat, székelységet, szászságot régi és legitime emanáltatott privilégiumokban, donatiókban, melyek helyben maradtanak, annuentiákban, inscriptiókban megtartasson. XIII. Mivel szegény hazánknak megmaradása Isten után az fényes portátúl függ, ő Felsége az portátúl el ne szakadjon, hanem annak kedvét keresse.