Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - 1623. máj. 14—jún. 6. Gyulafehérvári országgyűlés
got: szeretne vele. Károlyival, találkozni »talán isten oly útat nyitna, ki mind nemzetünknek becsületére s mind békességes megmaradására lenne.« 1) Valóban úgy volt: Károlyi már megvolt bízva a fejedelemtől, hogy tapogatózzék, nem volna-e hajlandó a császár, leánya Czeczilia Renata kezét neki adni ? s midőn Esterházy a személyes találkozást sürgette Károlyival, nem valószínűtlen, hogy ebben is a halogatás egy eszközét látta — arra pedig, hogy a dolgot Gál Bethlennél is szóba hozza, nem volt felhatalmazva. (iáit megérkezése után azonnal fogadta Bethlen s minden tervét és számítását, minden sérelmét és bosszúságát leplezetlenül -feltárta. 0 már akkor hadra készen állt, török, tatár, oláh segély biztosítva volt, maga is fogadta a katonákat, mint ezt Gál útjában látta, az országgyűlés is megszavazta a mezei hadak átalakítására vonatkozó tervét s abból sem csinált illusiót magának, hogy Gál s a várt követek azért jőnek. hogy Ferdinánd időt nyerjen. S mégis a türelemnek ritka példáját adta. Nemcsak rendkívüli udvarias volt, s nagy tisztelettel beszélt a császár személyéről, hanem követelését is igen alacsony fokra szállítá. Nem a képeken s gúnyiratokon indúl ő meg, mondá Gálnak. De a császár kötelezte magát, hogy a níckolsburgi békét megtartja s megtartatja: nem lett volna hát szabad megengedni, hogy az esztergami érsek (Pázmány) másként értelmezze magyarul a szöveget, mint az megállapíttatott, s olyant határozzon az országgyűlés, minek a császár ellenkezőjére kötötte magát. Hát a nádor által rajta orjtett sértésért ki fog neki elégtételt adni? Nem nyilvánosan, országgyűlésen, a császár, pápa, spanyol király követei s a rendek előtt mondta-e ez, hogy ő csak azért követelte, hogy adományai tiszteletben tartása a békepontok közé igtattassék, mert különben hadait nem szállíthatta volna le, tényleg pedig nem bánja, ha e pont meg sem tartatik? Ezt nem fogja ő bosszúlatlanúl hagyni s nem a jagerndoríi berezeg és gróf Thurn biztatására hallgat. Ezek szolgáltak neki, Ínségükben nem hagyja el őket. Ismeri a császár hatalmát, s azért kell eleve magára gondot viselnie. Nem tagadja, ő készül — sőt már felkészült. ') Az utasítás 22-ik pontja.
