Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok
Articulus II. Az végházaknak kiváltképpen Lúgos építésére az nemes ország minden kaputól egy-egy forintot, Bihar vármegyén kívül, ígér. Az Felséged propositiójából értjük kegyelmes urunk azt is, minémű szükséges légyen az végházakra való gondviselés is, de főképpen az Lúgos állapatja nyilván vagyon országúi előttünk, az melyre való gondviselés • és építés is mely igen kívántassék, eléggé látjuk. Melynek építésére kegyelmes urunk ígírünk országúi minden kapuról egy-egy forintot, Bihar vármegyén kívül, mivel ő kegyelmek Váradot is építik, az hadak is rajtok voltak, búzából is mind azelőtt, mind mostan nagy fogyatkozásban vadnak. Articulus III. Az elszökött és futott jobbágyak, hogy mindeneknek viszszaadassanak, decernitur. Hogy penig kegyelmes urunk elszökött és futott jobbágyink viszsza adassanak, minden helyekre megparancsolta tisztviselőinek, alázatoson meg igyekezzük szolgálni Felségednek, mint kegyelmes urunknak, holott e miatt ez ideig nagy fogyatkozásokat láttunk és károkat is vallottunk. Articulus IV. Az gonosztévők és latrok, hogy az tisztviselőktől megfogattassanak és érdemek szerint megbüntettessenek. Az gonosztévőknek és latroknak számok kegyelmes urunk nem hogy szállana, de sőt naponként nevelkedik, sőt mostan, az mint Kamuthi Bálás urunk relatiójából értjük, hogy oláh papok is közikben elegyítették magokat, és tolvajokat fogadván ugyan magát akarták meg ölni: végeztük azért országúi, hogy ez ilyen dolog megbizonyodván, efféle gonosztévő oláh papokat is az ispánok megfoghassanak, és érdemek szerint meg is büntethessék. Articulus V. Az mesterembereknek és egyéb kereskedő rendeknek is mívek s árújok limitatiójárid, az limitatió ellen tusakodóknak poenájokról, annak exigálásáról, és az kedvezőnek büntetéséről. Vadnak sok panaszolkodások kegyelmes urunk, hogy az mesteremberek és egyéb kereskedő rendek is mívöket
