Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

elhiheti. Nem vetek császárra ő folgere, sem palatínusra, vetek csak az palatínus irígyire. Császár ű fölge igen tartja az frigyet az törökkel, de az újvári generális levágott az császár hadában, zászlót, tevét és egyebet küld most föl. Ez szép confirmatiója az frigynek. Busúlása érkezik ő fölgének, most mondom. Nem lévén az inducia confirmálva, nagy búsúlását látván az fejedelemnek, mondám, ha ellene nem volna Fölgednek, egy nyekány szót szólnék. Mondá: nem bánom Czobor uram, szólj. Palatínus uram nevével kérem Fölgedet, vegye el az induciát Fölged. Gondolkodók, elvevé prosestatió alatt, hogy ű újat nem végez. Mihelt referálád Czobor uram az követséget, eszemben vém, hogy fenékkel fölburétották az egész induciát. Ugyan kiüte az veréték belé. Ebbűl mi vagyunk bizonsági, hogy mérgében kiütötte vala az veréték. Háláadást reméltem császártúl, mert az ármádáját megoltalmaztam az ellenségtűi; Prágáig porrá tehettem volna az földet, nem míveltem, az én sinceritásomat ezzel megmutatám. De nem háláadást, hanem egy nagy megtréfálást nyerék az én sinceritásomnak megmutatásáért ű fölgétöl. Első nap eddig procedáltunk. Másnap hívatván bennünk(et), azt mondá: Az inducia napját hátra két okból nem hozza, quod scripsi, scripsi. Másik oka az töröknek míg hírévé nem adja, hogy ű tractál, addig az tractához nem kezdhet. O nem függ az töröktűi, de nem akar káláadatlan lenni, eddig hogy mellette ingyen tartotta hadait. Yégez-é az törökkel ő fölge, hadakozik-é, arra nincs nekem gondom. Veszem istent bizonyságúl, sem érsek, sem Ezterhas igazabb szívvel nem szolgált, mint én igyekeztem; de ha nem veszi ő fölge, nem tehetek rúla. Nagyobbat mondok. Ekemperger uramnak, nagy méltóságú hiteles állapotját hallom. Nem szólok az jó úr ellen, de soha ő kglme is nagyobb sinceritással, hűséggel nincsen s nem lehet ű fölgéhez, ha veszi vala ű fölge az én hitelemet, és ha hiszen vala ő fölge nekem, a mint én akartam ő fölgéhez. Titkos tanácsomat, hogy fölküldöm, ajánlottam magamot ő fölgének és szívemnek belső indulatját és az ű fölge szolgálatjára való kötelezését megjelenteni. Erre sem lebete kedves válaszom. Hallom, hogy Ezterhas azt írta ő fölgének, hogy az hitetlen eb mellől az török elment, az Dunán-túl vegye föl az földet és hadait gyűjtse öszve, hátán mehetni el Bettleliennek. Igaz, elment, de en-akaratjábúl ment el. Nem igazán találta