Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok
nan kelletik az tractára kijiinniek. Mindazonáltal primus dies Junii legyen az induciák terminussá. Ez kivűl más terminusra, az fejedelem megeskütt, liogy nem megyen. Mi ultimum Mártii praefigáltuk, et tandem personaliter dno principi persvadentes primum Maji obtineáltuk. 7. die Dec. de termino tractatus pacis úgy tetszik az erdéli fejedelmek, hogy ez császár urunk alá küldött punctomit megtekinvén, nem szükség most de termino tractatus pacis concludálni, lianem mikor az induciarum articuli confirmáltatnak azután kelletik de termino tractatus pacis consentiálni, és ha szintén az fejedelem útjában yolna is, császár urunk resolutióját mi vévén, per litteras certiíicálhatjuk és az fejedelem is rescribál, et sic concludetur de termino tractatus. Két ratiói az fejedelemnek ezek, hogy de termino induciarum végezvén, ha valaki az Ítéletben volna, hogy az fejedelem csak azért differálja az tractatus pacis terminussát, hogy az jószágot bírhassa, akár elébb s akár utóiban legyen az tractus, ha nem végezhetnék, ugyan usque ad finem induciarum kellene várni. Másik az, hogy confirmatis articulis, kell az tractatus pacis felől terminust végezni. Azért a fejedelem jó akaratát kell venni, úgy történhetik, hogy mindezek csak hóharmatok lesznek és nem is leszen szükséges a tracta, megértvén császár urunk az fejedelem jó inclinatióját és oblatióját. Az bányák dolgában, kiválképpen Körmecz és Újbánya felől, kiket Bars vármegyében mondának lenni, azt is mondották, hogy egymástót el nem szakaszthatják mint szintén egy malomházat, az országnak is egy million pénznél károsabb volna csak ilyen kevés ideig egymástól való elszakasztások is. Másik ez, hogy várja el császár urunk három vagy négy hónapig az fejedelem oblatóját, kire soha ilyen inclinatus nem volt, ha az oblatio cum satisfactione suae Mattis leszen, bene, ha nem soha többet nem kell várakozni sem hinni. Mi instáltunk és azt mondottuk, hogy császár urunk az egész világ eleiben tarjesztheti, hogy az öt vármegyéket épen megengedte az fejedelem császár urunknak et per hoc Körmöcz et Újbányát is tanquam in corpore comitatus Barsiensis existentia. Az fejedelem részérül meg azt mondják, hogy az fejedelem is az egész bányavárosokat az előbbeni tractában is excipiálta, és ott is Zólyom és Hont vármegyét ; az fejedelem táborában sem ex oblivione, sem ignorantia, sem simplicitate nem történt az, hogy az két bányavárosokról mentio az írásban nem lött, hanem az mi részünkről való declaration maradtanak meg, hogy az bányavárosok mind Zólyom és Hont vármegyében vadnak. így lött vége az induciák complanatiójának sok több ratiókkal közben-közben élvén, melyek calamo nem excipiáltathattanak.
