Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

Az fejedelem, ezeket neki referálván és azt is, micsoda jó akarattal vagyunk mi az magyar nemzethez és keresztyénséghez, igy resolválta magát, hogy eleget törődött rajta, és noha az igazság szerint tudná, mit kellene cselekedni, de meggondolja, hogy maga is keresztyén és keresztyéneket szerető fejedelem ; azért először is császár urunk méltóságát személye előtt viseli és magának synceritássát s keresztyéni affectussát meg akarja mutatni, annakfelette minekünk is authoritásunkot hogy Magyarország kivül is extendáltassék, az mit cselekedhetik, örömest cselekedik. Az mi azért azt illeti, hogy az induciákban való első punctjában az terminust ad primum Mártii retrahálták, az erdéli fejedelem távul lakik és mivel török is volt vele, noha az fejedelem absolutus fejedelem és az portától nem dependeál, de mégis gratitudinis ergo ezt az portának is értésére.adja, hogyha ők is meg akarnak békélni, lássák, mert az fejedelem megbékélik római császárral. Minthogy penig az porta távul vagyon, és tanácsbeli főembert kell beküldeni, annak cum dignitate kell bemenni és negyven nap megyen be, 20. vagy 30. nap múlat ott és negyven nap jű ki, erre való képest az primus mensis Mártiit nem acceptálhatja, mindazonáltal mind császár urunk méltóságát s mind mi authoritásunkot megtekintvén primum diem Julii acceptálja, interim az portárúi is követe megjühet. Az mi Opuliát és Ratiboriát illeti, minthogy császár urunk azt praetendálja, hogy azoknak megeresztések császár urunk méltóságának praeiudicálna, noha az fejedelem is azt mondhatná, hogy neki is praeiudicál az apprehendált jószágnak megeresztése, mindazonáltal azzal sem gondol, bátor úgy legyen, csakhogy azok helyett az fejedelemnek is cedálják Trichin és Thurócz vármegyéket. Zólyomhoz penig semmit császár urunk ne is szóljon, mert az elébb is az fejedelemnek engedtetett, az bányavárosoknak penig semmiképpen az induciákig nem cedál. Harmadik punct az idegen vitézlő népnek behozása, mely nem úgy az fejedelmet, mint az mi authoritásunkot illeti, azért az mi authoritásunk oltalmazásáért is azt kivánja, hogy ugyan mentio legyen arrúl, hogy az idegen nép be ne hosassék. Az törökkel való tracta felől az induciák confirmálásában emlékezet se legyen, mert immár császár urunk arrúl resolválta magát. Ezekre mi azt feleltük, hogy itt az terminus felől három dolog vagyon: egyik, hogy az erdéli fejedelem mi reánk hagyta volt ezelőtt is, hacsak egy hónap leszen is, ki, ha akkor meglehetett, most annival inkább meglehet ad primum Mártii. 2. ez, hogy a törökhöz való beküldés is kevesb napokat comprehendál; 3, hogy mivel az fejedelem részérűl azt mondják, hogy