Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok
felvonyatott volt, megszállottunk, és ottan liamar salutálván először az fejedelmet Czobor Imre uram által és az fejedelem is bennünket generálissá és cancellariussa által, Czobor Imre urammal és András mester urammal együtt az fejedelemmel szemben lőttünk, ki az maga sátora kerétése kapujáig jött ki előnkben és ott kezünket fogdosván az maga sátorában vitt és ott, mutua salutatione oretenus praemissa, leültetett bennünket s úgy kezdette maga dolgait beszéleni és erős esküvéssel jelenteni, hogy erre az kijüvetelre soha szándékja nem volt, hanem az maga részéről magát szintén az földig megalázván és ilyen király méltóságot, melyre az ország szabad akaratjábúl választotta volt és az koronát is az posoni gyűlésben akaratja ellen is csaknem fejében tötte, magáról minden kényszerétés nélkül lerázván, kit más soha nem cselekedett volna, az koronát és az országot végházaival, váraival és városival császár urunknak megadta és az nicklspurghi végezésnek conditióit adimpleálta; császár urunk részéről peniglen (kinek méltósága ellen semmit nem szól, mert noha ű felgét nem látta, de mindentől azt hallja, hogy jámbor keresztyén fejedelem, és csudálkozik azon, hogy némelyek héjában való persvasiójokkal elhitetik) nemhogy az niklspurghi conditiók adimpleáltattanak volna, de sőt az soproni utolsó gyűlésben az ország maga Beszterczén való végezését és az erdéli fejedelem adománit, donatiót, inscriptióit az fejedelemnek nagy gyalázatjára annihilálta. Maga csak ezt ne cselekedték volna, hanem az ő donatariussit találták volna meg, ha mindnyájan az országért egy pinz nélkül megeresztették volna is az nekiek conferált jószágokot, soha semmi ellent nem tartott volna benne, csak így ne gyalázták volna meg. Erre való képest mind Grál Péter által, mind az maga híve által megüzente s meg is írta császár urunknak, hogy effectuáltassa az niklspurghi conditiókat, mert ha nem, nincs mit tenni, mást kell gondolni. Azonközben császár urunk szép levelet írott az erdéli fejedelemnek, és megírta, hogy mindjárt maga internunciussit küldi az erdéli fejedelemhez és expresse megírta, micsoda conditiókat mindjárt azok által effectuáltat; kiket az erdéli fejedelem jó kedvvel várott, és mikor alá érkeztenek volna, Szentkereszty Jakab és Izdenczy András és az császár urunk üzenetit mind szóval megjelentették, mind írásban magyarul beadták volna, csak elcsodálkozott az erdéli fejedelem rajta, hogy arrúl csak mentiót sem tesznek, az mirűl császár urunk nem sokkal azelőtt az erdéli fejedelemnek írott és gyalázatnak tartván magának, az császár urunk levelét in specie nekik küldötte és megüzente, hogy ne játszanak vele, hanem megolvasván az császár urunk levelét, üzenjék meg, ha
