Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

ségével, mint es liogy megtartassék az megszerzett békesség, azon vagyon. [6. kihúzva] 10. Az mi az képeket és egyéb irogatásokat illeti, csak ne legyenek nagy emberektől, az ercléli fejedelemnek megcsúfolása, azt mondja az fejedelem, hogy azon meg nem indúl. [11.] 13. Az császár és király urunk ő fölsége vádolását mi illeti, mintha ő fölsége, az erdéli fejedelemnek kegyelmesen conferált adományokat debilitálni akarná, arra azt mondja az fejedelem, hogy noha ő császár urunkat ő fölségét személyében nem ösmeri, de cselekedetiből és más embereknek relatiójokból ő fölségét igen szent, igazmondó jeles fejedelemnek tartja s hiszi is lenni s tudja, hogy örömest fogadását megálloná, ha az papok és több ő fölsége tanácsi arról sok szovokkal el nem vonnák: etc. [8.] 9. Az nömös ország végezését mi illeti, azok másszor az egyszer tett ország consensusa ellen nem végezhettek semmit, azt mondja az fejedelem: és császár urunk ő fölsége az maga diplomájában arra kötötte magát, hogy mind maga megtartja s mind az alatta valókkal megtartatja mind azokat, az möllyeket ő fölsége az maga diplomája alatt kiadott. Azért nem elég az hozzá, hogy érsek uram az eliberálást kiszabadításnak s nem kiváltásnak, az contentálást penig csak szóval való lekötésnek magyarázza. Micsodás instructióval jöjjenek peniglen ő hozzája az mostani bemenendő internuntiusok, ő nem tudja. Mert jól ösmeröm én azokat s tudom, kik legyenek és azért ő reájok nagy dolgot nem bíztak s annakokáért semmi nagy dologról velek nem is tractálhatok. Mindazonáltal őköt az császár ő fölsége böcsüdelméjért kedvesen elvárja s Kolosvárott ez héten velek szemben lévén, tractál velek az mint fog illeni és hamar őköt visszabocsátja, szörnyen is exaggerálja sok szókkal, hogy minden dolgunkban s úgy ez embereknek ő hozzá való beküldésében is csak az ő megcsúfolását és az időknek halogatását nézzük, jól látja. [6.] 7. Az ő elméjét, azt mondja az fejedelem, hogy Jagendoríf, gráf von Thuern és más ő hozzá hasonló hazónk (sic /) fiai sem vádolással, sem valami szerencsés diadalmoknak igéretivel föl nem indították s háborították az hazónk fiainak az magyaroknak mennit köllessék hinni, azt már ő megösmerte, Jagendorff és gráf von Thuern az több hozzá hasonlókkal egyetemben penig mikor neki szüksége volt az ő szolgálatjokra szolgáltak és csak arra és nem egyébre nézve, nem kergetheti el magától s azt sem engedheti, hogy éhei meghaljanak és azért táplálja őköt elég slejtől. Az ő akaratjából törököt sem sollicitálnak és ő nem gondol azokkal semmit s