Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

Articulus X. Az szökött jobbágyak reductiójában az előtt való usus ratificáltatik, és az székelységi tisztviselőknek az olyan jobb­ágyak megadásában való difficultások facilitáltatnak, és hogy az elszökött jobbágy örökös urához vissza menvén az tempora­lis urának restituáltassék, decernitur. Az jobbágyak reductiójában kegyelmes Urunk, mint­hogy ennek előtte az székely uraink s atyánkfiaival bizonyos rendtartással éltünk, azon ususunkat akarván ennek utánna is illaese megtartani: tetszik kegyelmes Urunk közönségesen, hogy abban ennek utánna is semmi innovatio ne légyen egyéb, hanem mikor az tisztviselők az Felséged szolgálatjában és dol­gaiban occupátusok, akkor az jobbágyak dolgát nem igazíthat­ják, mikor pedig tisztekben honn lehetnek, akkor, ha ki jobbá­gyát tőllök repetálja, minden igasságával tartozzék compareálni; hasonlóképpen az repetáit jobbágyat is admoneálja, hogy igas­sága felől vallattasson, és ha az actiónak nyilván való igasságá t látja, mox et de facto restituálja az jobbágyat, sub poena jam usitata. De ha az actor bizonsági homályosok lesznek, az jobbágyat ne restituálja, hanem evocáltatván magát, az táblán igazodjék el az actornak igassága. De mivel az tisztviselők in hoc casu nem contumaciából, hanem az actornak világos nyilván való igasságát nem értvén, ez okon nem restituálták, sine onere officialium restituáltassék az jobbágy az Táblán. Ha hol pedig, és akarmely időben, az egyszer el bujdosodott jobbágy ennek utánna az temporalis urától az elébbi örökös urához vissza megyen, vagy ez előtt vissza ment volna, azt az temporalis ura, ha repetálná utcun­que és akármi helyeken, végeztük országúi, hogy az elébbi örökös ura ez ilyen jobbágyat ne tartozzék meg adni az tem­poralis urának. Articulus XI. Az gonosztévők s azoknak párt tartói, eltitkoló1, vagy akármi módon fautori ellen generális inquisitiók és poenák végeztetnek, és az beszterczei erről írott articulus confir­mál tátik. Noha kegyelmes Urunk az Felséged atyai gondviselésé­ből szegény hazánk csendességben lévén, ez csendes és békes­séges-állapatot is reméllhetünk mind az két hatalmas csá­szártól : mindazáltal nem tagadhatjuk belső állapatunkban való nagy romlásunkat, holott Felséged kegyelmes Urunk maga Erdélyi Országgyűlési Emlékek. VIII. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom