Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - 1622. máj. 1— 23. Kolosvári országgyűlés
Kassáról elindult, úgy látszott, hogy baja jobbra fordult — Bánfi-Hunyadon aggasztókig beteggé lett. Máj. 6-án érkeztek meg Kolosvárra, liol a rendek már együtt voltak. De az ünnepélyek a fejedelemné betegsége miatt elmaradtak. A fejedelmi propositi ók legfőbb pontja a békekötés ügyére vonatkozott. A rendeket e részben két dolog illette : a béke elfogadásának törvénybe igtatása, továbbá kötelezvény kiállítása, hogy Bethlen halála után az elfoglalt vármegyéket visszaadják. De Bethlen ezentúl még mást is kivánt. A nickolsburgi békét ő kiindulási pontnak tekintette s a megkezdett munkát tovább akarta folytatni. Talán a Hermann által küldött szóbeli izenet is erre vonatkozhatott, mert most Bethlen felhatalmást kért a rendektől, hogy a megkezdett tractát folytathassa, s a római császárral confoederatiot köthessen. A rendek a mint egyfelől örömmel fogadták a béke áldását, melyet dicsőségesnek is tartottak, nem késtek kijelenteni, hogy az eddig elért eredményeket hálával fogadják; megadták a kivánt felhatalmazást is, hogy a római császárral confoederatiot köthessen s e czélból követet küldhessen — de egy megszorítással: e szövetség ne irányuljon a török ellen, mert Erdély annak torkában van. Törvénybe igtatták a vármegyék visszabocsátására vonatkozó kivánatát is a fejedelemnek, s egyúttal magát a diplomát is kiállították. 2) A portai adó s a Bécsbe küldendő követek költségeinek fedezésére 12 frtot vetettek ki kapunként nemcsak a megyékre, hanem a részekre s szászokra is. A kulcsos városokra a taxát egy összegben vetették ki. Az »újonnan származott pótra« az az értéktelen pénz, melylyel egyfelől Bethlen másfelől Ferdinánd elárasztotta az országot, sok bajt okozott. Elhatározták, hogy ezeket két pénzben tartoznak elfogadni, míg az erdélyi nagy pótra négy pénzben jár az országban s azonkívül ötödfélben. Fejérvár erődítésére a jövő évtől kezdve minden üt portáról egy négy ökrü szekeret ajánlottak. Exequiarum Coeremonialium Lib. II. 19. 2) Az 1622-iki diploma, mint ez későbbi tárgyalásokból kitűnik, kiállíttatott ugyan, de nem kézbesittetett. L. Törv. Okir. XIII.
