Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 7. 1614-1621 (Budapest, 1881)

19. fejezet: 1614-1621 - 1617. november 1 —10. Kolosvári országgyűlés

érkezett, s Erdélytől is katonai segélyt kér. Ha a fejedelem megtagadja a segélyt,Szkender 30,000 tatárt küld az országra. Ily eshetőséggel szemben számíthatnak-e a császár védelmére ? Pázmány biztos választ nem tudott adni, de megnyugtatta őket, hogy fog ő felségének irni, hogy vesse magát közbe. Pázmány csakugyan még az nap irt: ajánlotta, hogy Gratiani, a porta Prágában levő ügyviselője által eszközölje ki a kormány, hogy Bethlent ne kényszerítsék segélyadásra. Azután az erdélyi pontok közül a második fölött tanácskoztak. Pázmány kieszközlé Mátyásnál, hogy ez annak megadására hajlandónak nyilatkozott, ha »a fejedelem őszinteségének bizonyítványait fogja adni, s jól viseli magát.« Az erdélyiek szerették volna, hogy e pontra s a többire megelőzőleg adassék válasz. A hatodik, júl. 18-iki értekezlet megkezdése előtt a magyar tanácsosok kikérték Esterházy Miklósnak véleményét. Az ő túlbuzgósága a jól indult értekezletet fel forgatással fenyegette, azt ajánlván, hogy az erdélyiektől komolyabb biztosítékok kérendők s a rendek oda utasítandók, hogy Bethlen őszinteségeért kezességet vállaljanak. Szerencsére, Pázmány nem osztá a magasra törő férfi aggodalmait, ellenszenveit. Bár mindketten egy politikának voltak hívei, de az eszközök megválasztásában eltértek útjaik, s a dolgok megítélésénél mindenik más szempontból indult ki. Esterházy nem akart alkunni a viszonyokkal már pályája kezdetén sem, Pázmány nem tört a létezők felforgatására. Most ő vezette a dolgokat, s óvatosan ki tudta kerülni a végleteket. Pázmány szivesen megegyezett abban, hogy Bethlen megkapja a fejedelmi czímet annak fejében, hogy ő Erdélyben a cath. vallás számára előnyöket vivjon ki. így került aztán szőnyegre az értekezlet sarkkérdése. De e kettőre nézve nem voltak utasításaik, s végérvényesen nem határoztak fölöttök. — A dolgon nem lehetett hát máskint segítni, minthogy a szövegbe felveendő békepontokon kivűl uraik ratifikálására fentartandó pontokat is szerkeszszenek — ez volt a kérdésnek legtermészetesebb megoldása: s ezek elkészítésével Apponyi és Fráter, s Szentkereszti a titkár bízattak meg.