Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 7. 1614-1621 (Budapest, 1881)

19. fejezet: 1614-1621 - 1616. deczember 24. Váradi országgyűlés

Bethlen pedig, ki nem akarta, valószinüleg nem is tudta volna üldözni a szétszaladt hadat, diadala daczára is ritka mérsékletet tanúsított. Nov. 23-án megmdúlt Fej érvárról, nov. 24-én Keresztesmezején egyesűit a székely hadakkal, nov. 25. Kolosvárhoz szállott, honnan azonnal folytatta útját,Szamosújvár felé. Dóczy rettenetes dolgokat tudott czéljairól: hada egy részét Nagy-Bánya elfoglalására küldi, maga Szathmár felé siet, Van együtt 8000 embere, s Moldovából és Szkendertől is vár segédhadakat. Ezenkívül Somlyónál és Almásnál is van tábora. 2) Keni Gombost akarja ő üldözni, ellenkezőleg zsoldba fogadja hadait: ^nagyobbra vagyon aspirácziója,« 3) Valójában pedig ez rémlátás volt. A mint Bethlen látta, hogy nem áll ellenséggel szemben, elbocsátá hadai nevezetes részét

4) s csak a szükségeseket tartá együtt és ment ki a részekbe. Nem akarta szakadásig vinni a dolgot s épen úgy, mint a nyáron, most se követelt többet, minthogy azt a három embert, kik a széleken mindig fenyegetik, Dóczyt, Prépostvárit, Lónyayt mozdítsák el onnan és büntessék meg. — Nem hagyott ugyan fel az ellenségeskedéssel, mert decz. elején Ecsedet bevette és Prépostváryt elfogta, azonban a háborút nem folytatta nyomatékkal. Decz. 17-én Khédeyvel együtt bosék mit cselekedtek is és ide kijött Magyarországban ő felsége birodalmában, itt azt nem övék megbüntetni, hanem ő felségeé.« F. 57.N. 41. ») Bethlen Pol. Lev. 85. 1. Dóczy Thurzónak decz. 4. Ismét Bocskay-féle czélzatokat tulajdonit neki. »Azt immár Bethlen felöl az emberek régen hirdették, hogy Bocskay processusát akarná követni, de el nem hitték Sőt még őszszel kezdett volna ö ahoz, ha Simonyi úgy nem jár vala és általa szándéki ki nem jelentetnek, ki miatt szándékában megtartózott, az ki felöl ugyan magamnak is Simonyi elég vallást tett. Azért, minthogy onnan gyülekeztek és ezeknek az hajdúknak eloszlatások is nem kis szívet ad nekik

? nolia mind Ivamuthi Balázs, mind Mikola János azzal biztattak bennünket, csak ezek eloszoljanak, ők az ő felsége ditiójának nem akarnának véteni, de igen félő, hogy valamit ne cselekedjenek.* F. 57. N. 40. V. ö. Törv. és Okir. LXI. 3) Lónyay decz. 17-iki levele. Act, Thurz. Fasc. 45. Nro 36. <) L. Törv. és Okir. LX.