Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 7. 1614-1621 (Budapest, 1881)

19. fejezet: 1614-1621 - 1616. okt. 9—nov. 6. Segesvári országgyűlés

Daczó Pál, s nov. 1-én ismét a Benkner pereit tárgyalták, kiknek mind megadatott az engedély, ügyvédet vallhatni. Benknerért a szász egyetem közhevetette magát a fejedelemnél, kérvén, hogy ügye ne tárgyaltassék nyilvánosan az ország előtt. Megkapta az engedélyt, de oly feltétellel, hogy tegyen vallomást bűneiről, mit ő sajátkezűleg írt folyamodásával mégis tett. Most néhány tekintélyes szász polgár a fejdelemhez fordúlt, kegyelmet kérve számára s ő még az nap megkapta, de azon hozzáadással, hogy sem városban, sem másutt hivataltviselnie nem szabad s erre két jegyző előtt köteleznie kelle magát, s a cancellarius előtt letette az esküt, hogy soha többé életében sem nyilván, sem titkon nem fog practicalni a fejedelem ellen. Szilvásy, ennek neje és Kornis, hasonlag kegyelemért folyamodtak a többi foglyokkal együtt. Ok is megkapták — de jószágaik tetemes részét elvesztették.Csak Kálnoky és Forró nem nyertek kegyelmet: vasra verve Kővárba vitettek. A kegyelmet nyertek részére megadatott az engedély, hogy az ítélet nem az ország, hanem a fejdelem előtt hirdettessék ki, s e czélból nov. 3-án a korlátnok, a két itélőmester s a 12 ülnök a fejdelemhez hivattak, hol Kornis, Szilvásy és Benkner szóbeli vallomást tevén bűneikről, a kegyelem kihirdettetett s másnap a kegyelemlevél a szokott módon mindhármuk részére kiadatott. 2) Oct. 4-én a fejedelmi előterjesztések alapján az ország megszavazta az adót: portánként 11 frtot, a városokra meghatározott összeget vetvén ki. Megszavazták a Jenő fentartásához szükséges közmunkát s elrendelék a várőrség megszaporítását. Megszavazták a hadfölkelést is s az ehez szükséges mustrát. Dévát a fejedelemasszonynak inscribálták, s ezt ujabban is törvénybe igtatták. Kákonyi Istvánnak Bajomért, melyet ez Váradhoz engedett, Görgényt inscribálták. Kötelezték a városokat a jóveretű rézpénz elfogadására. ') Hegyes naplója 322 s köv. 11. Ohrend Márton is elfogatván, <le mint nem teljes eszű, elbocsáttatott. Lásd Kemény Fundgruben II. k. 110 1. "-) L. Törvények és Okiratok LVII. d)