Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 7. 1614-1621 (Budapest, 1881)

19. fejezet: 1614-1621 - 1614. szept. 27—okt. 5. Gyulafehérvári országgyűlés

Illésliázyés Thurzó nádorok 1608. és 1613. közt magyar területen alkudoztak és szerződtek az erdélyi fejedelemmel. Ok vezették az alkudozásokat, szabták meg azok irányát, mondhatni rájok bizta Mátyás, liogy intézzék az Erdélylyel szemben követendő politikát. A nem sikerűlés egész súlyát rájok hárítá a király, s őket tette azért felelőssé. Most maga akarta kezébe venni a dolgot, nem mintha azt hitte volna, hogy ő kedvezőbb pontokat fog kieszközölni, mint a nádorok, hanem azért, hogy a mit azok el tudtak háritni, létrehozza — a szakadást. Erre nézve pedig sokkal előnyösöbbnek hitte, ha nem magyar területen fog egyezkedni. Ezért tűzte ki az összejövetel helyévé Linczet, ezért hirdetett ide közönséges gyűlést, melyre nemcsak az örökös tartományok, hanem Magyarország követeit is meghivta: Bethlen megbuktatása s egy esetleges török háború esélyeit is itt akarta előkészíteni. E conventre a pozsonyi országgyűlés is elküldé követeit, (júl. 18.) oly utasítással, hogy a béke fentartása mellett dolgozzanak. S felment Bethlen Pozsonyba küldött követei közül is az egyik, Belényessy György: egy egész halmaz levelet vive magával urától az örökös tartományok rendeihez. Már akkor ott voltak Bethlennek az alkudozások folytatásával megbízott követei is: a letartóztatott Sarmasági s a nem rég felérkezett Kapi és AVeilirauch Dávid királybíró is.*) A linczi tanácskozások megnyitása aug. 11-ére volt kitűzve; az előtt érdemleges tárgyalás nem volt az erdélyi követekkel. Mondhatni, csak megbeszélések történtek, legin') Az Orsz. Emlékek VI. k. 332. 1. alólról a 8-ik sorban tollliibából, Kassai és Bengner, a múlt évi novemberi követek nevei állanak. 1*