Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 7. 1614-1621 (Budapest, 1881)
19. fejezet: 1614-1621 - 1616. ápril 17—máj. 7. Fejérvári országgyűlés
járt, elfogták s Újvárba vitték, honnan Teuffenbach Rudolf és Koháry Péter odavaló kapitányok azonnal értesíték a nádort. x) Árulása világos lévén, a császár megidéztette s elfogatta — ezzel ő megszűnt ártalmassá lehetni. 2) VIII. Lippa átadása olyan kényszerűség volt, melylyel Bethlennek számolnia kellett, s a mióta ezzel tisztában volt, legfőbb igyekezetét arra fordította, hogy arról a császárt is meggyőzze. De az nem volt könnyű dolog. Mátyás abban bizott, hogy diplomácziájának sikerülni fog rábírni a törököt, hogy hagyja e véghelyet a keresztyénség birtokában s szigorúan utasítá Bethlent, hogy óvakodjék a fennálló helyzeten változtatni. 3) Hanem Bethlenre nézve éppen ebben állott a veszély. Mikor két versenytársa messze túlliczitálta őt a portán, nem lehetett tovább halasztania annak kiadását, mit előtte már öt fejedelem megigért. S mikor az egyik e versenytársak közül már toborzá is a hadakat az ő megtámadására, nem tehette, hogy a portán lévő ellenségeinek kezébe fegyvert szolgáltasson. Azt kelle megértetnie a nádorral, a császárral, hogy Lippa elveszésére legbiztosabb mód versenytársának pártfogása. >) Teuffenbach 1616. jan. 4., jan. 10-ki, Kohárynak jan. 11-ki levele, Kovács Demeternek ehhez mellékelt vallomásai, egy kelet nélküli relatio, az orsz. ltban a Thurzó-féle acták közt. 2) A nádornak Dóczyhoz írott levele 1616. jan. 17. U. o. a Thurzóféle akták közt, s u. o. nejének Sborozki Erzsébetnek folyamodása kiszabadítása iránt. Fasc. 5, nro 23. A nádor előterjesztése Kleslliez Balassa megfékezése ügyében u. o. fasc. 2, nro 27. Érdekes, a mit Kassáról Forgács Zs. jan. 23. Thurzónak ir : ^Csodálkozom a Balassi Zs. dolgán, hogy mind éi'tékkel, okossággal és mind szép gyerekivei az úristen megáldotta, mégis olyan dologba ártotta és avatta magát és törökkel akart practikát iudétani, melynek bizony nem kellett volna lenni; de mikor az okos ember megbotlik, nagyot botlik. Az mint értem penig az szolgáiban is fogtanak el, az kiknél valami leveleket tanáltanak, mely dolgok, ha ugy lesznek, az mint én értettem, inkább hiszem, hogy nehezen lesz dolga. Én bizony nem örömest hallottam ezeket felőle, mert a nálkűl is a szegény magyar nemzetre elég szó vagyon, annival inkább penig nagyobb gyalázat következik nemzetünkre « Act. Thurz. Fasc. 53, nro 31. 3) L. Törv. és írom. XXXII. és XXXIV.
