Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 7. 1614-1621 (Budapest, 1881)
19. fejezet: 1614-1621 - 1615. szept. 27 — okt. 7. Kolosvári országgyűlés
A fejedelmi posták ne kényszerithessék az embereket ingyen gazdálkodásra. Az érvényben levő árszabályok tartassanak meg 200 frt büntetés terhe alatt. A só a nemeseknek a fennálló törvények értelmében adassék meg. Mármarosban számlálják össze a portákat, de a többi vármegyék attól menten maradjanak. Intézkedtek az egyes nemzetek által beadott sérelmi pontokban is. Bethlen, mint Daróczyéknak megígérte, e gyűlésen a catholica vallás ügyét is szóba hozatta. Visszaadták a catholicusoknak a tövisi és kolosmonostori templomokat — de úgy, hogy a más hiten lévőket a földesurak ne kényszerithessék cath. templomba menni. Továbbá a cath. rendek kérésére a Somlyón és Udvarhelyit levő templomokat is visszaadták, úgy azonban, hogy elébb a más felekezetűek építsenek magoknak imaházat. Azok, kik útközben prédikátort vagy iskolamestert vernek meg, 200 frt büntetésen marasztaltassanak. A fejedelem a törvényeket okt. 3-án erősítette meg, s azzal a gyűlés eloszlott. J) Lippa ügyében a főkövetséget még jóval a gyűlés eloszlása előtt, okt. első napjaiban útnak indítá. Eleinte Pécsy Simont akarta küldeni: de minthogy ez a nagy-károlyi értekezletre volt kijelölve, s az még nem tartatott meg, 2) az öreg Balassi Ferenczet, a nagy-szombati titkos pontok egyik aláíróját, nevezte ki a követség fejévé. A terhes szekerek az ajándékokkal s azok közt a Kolosvártt csinált két nagy gyertyatartóval 3) előre elindultak s a mint a gyűlés összeült és szervezkedett, a főkövetség elindúlt. Lásd Törv. és Okiratok XXX. 2) Legalább sehol semmi nyoma. Pécsy szept. 5-ről írja : vnekem ismét Károlyban leszen kimenetelem« s alább » Balassi uram nem volt másodszor Károlyban.« Hogy Pécsy még Daróczyékkal kiment az aug. 17-ki terminusra -- e szavak arra mutatnak. 3) Y. ö. Dóczy febr. 1-ei levele 5-ik pontjával (Törv. és Okiratok XVIII.). Említi Szkendernek okt. 13-án írt levelében »az ajándékok ő hatalmasságának az két nagy gyertyatartók lesznek.« Török-magyarkori Allamokmánytár I. 135. 1. Erdélyi Országgyűlési Emlékek. VII. 3
