Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 7. 1614-1621 (Budapest, 1881)

19. fejezet: 1614-1621 - 1615. május 3—18. Gyulafehérvári országgyűlés

nal ratificálták a kiegyezést. Máj. 18-án az erre vonatkozó ünnepélyes példányokat külön a fejdelem, külön a rendek kiállíták, s bemutatták a titkos példányt is. Másnap a fejdelem Sarmaságit postán visszaküldte, liogy a részek visszabocsátásának kérdése annál elébb dőljön el. *) A többi követek már akkor Kassán voltak — várva Daróczyra és Lassotára, liogy együtt menjenek Erdélybe — hova pünkösd után való kedden, jun. 9-én megindultak.

2) Abafy Miklós tokaji kapitány Tokaj máj. 25-ről irja a nádornak : s>Kegyelmes uram, ezt akarám Ngodnak értésére adnom : ezen órában érkezek Erdélyből Sarmasági uram postája ; kevés ideig nálam mulatván, az mint értem ő kglmétűl, Szombatba lőtt végzéseket minden résziben confirmalta az vajda és Erdélyország. Egyéb liireket nem beszél, hanem minden rendek szép békességbe vadnak és hasonlóképen örülnek az jő békességnek.« Ered. Orsz. lt. Acta Thurzoiana fasc. 40. nro 31. 2) Forgács 1615. jun. 6-ról Kassáról irja a nádornak : »Egyéb ide való dolgokat penig most Kgdnek nem irhatok, hanem vagyon immár nolczad napja, hogy az erdéli követek itt vannak, és várakoznak. Daróczy uram is tegnapelőtt úgj-mint 3. Junii jutott onnan feljűl ide ; itt azért énnálam mind együtt lévén ö Kglmek leveleket váltottak egymástól az békességnek elvégezett transactiójárúl; immár azért itt az követ uraim sem mulatnak, hanem Daróczy urammal együtt ad resignandum et recipiendum arcium Huszt et Küvár pünkösd nap után való kedden megindulnak. Innen immár azért Erdély felől hinnők istent, hogy békességben és csendességben maradhatnánk, csakhogy az erdéliek igen tartanak és félnek az töröktűi, hogy ezért az ű mostani követségekért rajok ne haragudjék, és fejedelmek ellen is valamit ne indítson, mivel tudja Kegyelmed, igen ellene vagyon efféle dolog és követség, az mely az keresztyénjüknek és magj'aroknak egyességekben és békességekben jár, az törökuek; az minthogy az is nilván vagyon Kgdnél, Báthori Gábor mint jára afféle dolog mia, hogy ide velünk követségek által szövetséget vete, mindazáltal minthogy nem az török híre nélkül cselekedték szintén ezt az erdélj'iek, azon lesznek, hogy mind adományokkal s mind szép szavokkal kedvét találják és keressék az töröknek. Az Amliat tyliaia hogy az ajándékokkal fölment és az békességet tractálják, értettem, mely dolog bizony fölöttö jó és kívánatos dolog, és istent dicsérnünk is kell érette, hogy reménségünk kiül ilyen békességet ada mind az erdéliekkel s mind az törökkel ; azt remélhettük volna, hogy minden zűrzavar és háborúságos dolgok következzenek reánk, de isten jobban adá az dolgot, és nem is látok az törökkel való békességnek véghez vitelében az holdoltság dolgánál nagyobb difficultást, de isten azt is minden jó végre fordéthatja.« Orsz. ltár Thurzó-féle acták. Ugyanott van Dóczy András-