Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 7. 1614-1621 (Budapest, 1881)

19. fejezet: 1614-1621 - Törvények és okiratok

boldog fejedelemségünknek, mely szorgalmatosságuukkai igyekeztünk szegény hazánkat és azokba való minden rendeket nemcsak az sok belső veszekedő, romlott állapotból kiszabadítani, hanem mint igaz hazafiából álló fejedelemhez illett, sem fáradságunkat költségünket nem szántuk, hogy az külső hatalmas fejedelmeknél is országunknak kedves állandó békességet szerezhessünk, semmiféle veszekedésre soha okot nem adván, magunk sorsával megelégedvén, teljes életünkben csak békességnek fejedelmének akartunk neveztetni, sőt holtunk után is magunknak csak azt az egy jó emlékezetet kivantuk, hogy magunk felől hagyhassuk. Mely fáradságos munkánknak csak eddig is minémű hasznos láttatja volt Kegyelmetek között ez kicsin üdő alatt is arról minden rend bizonyságot tehet. Mostan pedig noha római császár urunk ő felségének mind magától s mind commissariusi által adott két vagy három rendbéli assecuratiója nálunk vagyon, hogy mind az tractatusnak végéig velünk az induciákat megtartsák, mi is hasonlóképpen magunk és országunk Kegyelmetek nevével adatott assecuratiónkhoz tartván magunkat, nagy szép csendes várakozásban voltunk az ő felsége commissariusinak tractatusra való jövetele felől. Ez üdő alatt bizonyoson értjük, hogy az mi szegény hazánknak romlására termett fiu Kendi István, kinek ennekelőtte elvesztőit tisztességét Kegyelmetek országúi megadván, uri állapatjához illendő jószáginak restitutioja után, és az mellett udvari szolgaságra magát kötelezvén, nekünk és ez országnak közönséges jovára nem egyszeri, hanem háromszori adott hiti ellen nem nyughatván, sokféle bizonytalan hamis vádlásokkal arra indította volna ő felségét, hogy az mostani drága szép békességünket fölbontván, szántalan vérontásra, országok pusztulására és végetlen hadakozásra okot adjon, némely számos hajdúkat föllázasztván biztatásával ujabban való hadakozásra. Kinek prattikáit régtűi fogva füstölgeni fundamentomából értettük, de az Kegyelmetek nyugodalmáért és az országok közönséges békességeért halogattuk, remélvén, hogy igaz ígye nem lévén, semmiben elő nem bocsáttatik azoktól, valakik az közönséges megmaradásnak és békességnek örülnek inkább, hogysem mint ez bizonytalan szerencsepróbálásnak. Mindazonáltal, hogy mi is ilyen nagy dolgában szegény hazánknak, fejedelmi tisztünk szerént meg ne fogyatkozzunk és istentől adatott békességünket nemcsak belső gondviseléssel, hanem külső vigyázásunkkal fegyverünkkel is oltalmazzuk, hagyjuk és parancsoljuk serio Kglmeteknek feje és minden jószága tisztessége vesztése alatt, valaki hazánkat, abban való javait, feleségét, gyermekét szereti, el ne mulasza, hanem a miképen ennek előtte száz gyalogot a Kegyelmetek városára lippai expedi-