Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 7. 1614-1621 (Budapest, 1881)
19. fejezet: 1614-1621 - Törvények és okiratok
községet és egyéb egyetmást költöztettük is Lippából, de az vitézlő rendet naponként többitettük azalatt benne. Várván az idő alatt, liogy jobb alkalmatosság jűjjön előnkben az közönséges békességnek megmaradására. Oly azért, kivel az fényes portán ne vádoltathassunk és onnat országunkra nilván való romlást ne vonjunk, holott ilyen világbirót his császárral, kinek birodalma körülvötte országunkat. / csak igen nagy móddal, okossággal való tractálást kéván. És noha magunknak leginkább szomorúnak, igen károsnak és gyalázatosnak tetszik, az Lippa állapotja sőt enni busulásunkért akarnók, hogy bátor soha ez világon se lőtt volna, de anna k eddig való kérését sokkal inkább neveié és újítja, hogy az ő fölsége tisztviselői igy kapdosának az erdél i h atároko n és untalan c sa k azt bánták, bánják is szemünkre, hogy a mely várakat ő töllök fegyverrel vöttünk el, azt meg nem adjuk, azalatt, titkos, practikákkal atton adjuk az németeknek várainkat. És nolia[nem kicsiny példák vannak előttünk hatalmas országok és nemzetségek felől is, kik az egész országnak békességét valami résznek odaszakasztásával váltották fel, hogy semmint egészen veszedelemben ejtsék] nemcsak keresztyén keresztyénnek, vagy pogán pogánuak, mert olyant számtalant olvasunk, de az velenczések 1540. esztendőben Peloponnesumban nagy városokat, emporiumokat, Epidaurust és Naupliát, Dalmatiában két erős kastélt adtanak az töröknek. Amuratessel is cum restitutione íinitimorum transigáltak az várnai liarcz előtt, az mely frigyet Capisztranus János felbontatott; csak ez minapiban pedig Visegrád alatt való TTjpalánkot hasonlóképpen adták vissza tanácsiból az közönséges békességért az töröknek. Sokak pedig nem váron, városon, hanem édes atyjokfiján, saját magzatjokon is váltják meg az békességet s az megmaradást ellenségeidül. Minekünk is noha Lippáért senkinek méltán semmi panasza nem lehetett volna, mert azt Erdély vötte csak mi időnkben is kétszer vissza az töröktől senki segítsége nélkül, Erdély tartotta eddig is haszna benne semmi nem levén; Lippa nélkül is pedig szintén olyan ország, mint vele. Olyan hely miatt pedig vagy egész országúi vesznünk, vagy sok országok, nemzetek békességét felbontani, nem tudjuk ki javaihatná; sőt akárki láthatja az két gonosz közül melyiket könnyebb választani, vagy egy puszta helylyel az egész országot megmarasztani. Mindazonáltal az mind oda fel is megírok, azráczok rebellióját magunk személye szerint megcsendesítvén, azután minden circumstantiákat naponként, óránként nagy vigyázással viselvén, az török hadaknak eloszlására is okot módot mutatván, noha telelésre való parancsolat volt rajtok, hazánkért és nemzetségünkért fejünket és országunkat vakmerő szerencsére vetettük, és ebbeli gOndErdélyi Országgyűlési Emlékek. VII. ^ 3
