Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 7. 1614-1621 (Budapest, 1881)

19. fejezet: 1614-1621 - Törvények és okiratok

b) A rendek Thurzó nádornak. Illustrissime domine stb. Servitiorum nostrorum stb. Mely igen tökéletes nagy igazsággal és atyaíiúi szeretettel őriztük eddig az mi kgls fejedelmünkkel és Nagtokkal együtt az közönséges szent békességet, azt nem szónkból, sem Írásunkból, hanem cselekedetünkből tapasztalhatta meg Nagtok, holott annak tekintetiért mind ő naga fejedelmi állapatjának méltóságát hátra hagyván, hírünkben nevünkben sok hamisan költött rágalmazó híreket csak elhallgatván, határúiknak foglalásit és szenvedhetetlen kárainkat, melyeket mind császár ő felsége tisztviselőitől kellett szenvednünk, tűréssel és magunk megalázásával mulattunk el, hogy az közönséges jó békességet inkább megőrizhessük és okot annak fölbontására semmiképpen ne adjunk. Most azért minthogy császár ő felsége kgls resolutiójából sokkal jobb reménségünk vagyon annak jobb móddal való megállatására, méltán átkozottnak mondhatnók, az ki annak eszvesztésére elméjét, gondolatját vagy akaratját fordítaná. Melyben az minemű injuriánk most csak hirtelen és véletlenül találkozott, akarók voltaképpen Nagodnak tudására adni. Lippa várát jó tudja Nagod, hogy az töröktűi erdéli had és erő vötte meg egynihány renden; most az sok változásokban és untalan való pártolkodások miatt semmi okos, vitézlő rend közöttök nem maradván, Aradról és ott az tartománról ráczság és oláhság szorult bele, többire mind földnépe, magyar ötven avagy hatvan ha vagyon benne, kik minden órában életeket markokban tartják, hogy az ráczoktúl levágatnak. Ez egész esztendőben sok szép szavával, adományával egynehányszor gratia adásával az mi Kgls urunk tökéletesen az maga és ország hűségére őket nem hajthatta; az mikor jóra igirték magokat praesidiumunkat viszontag rejiciálták. Noha pedig ennekelőtte való birodalmához képest az török igen nilván kérte, de sok engesztelő okoskodásinkkal és szép szónkkal oltalmaztuk és isten után az ország közönséges hűsége alatt és oltalmunk alatt bizonyos megmaradásokat hittük. Most az török császár hada Lippához közel levén Skender passával Thömösvárnál, Kassáról olyan biztatást izentek Lippára, hogy az ő hatalmassága mezőn való haddal megsegítik; sőt meg is intötték őket, hogy az mi praesidiumunkat Erdélyből be ne bocsássák. Arra az biztatásra való nézve két rendbeli nekünk adott híitlevelek