Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 7. 1614-1621 (Budapest, 1881)
19. fejezet: 1614-1621 - Törvények és okiratok
reánk indult ellenségünk ellen bátorságos megmaradást ad a/, jó isten. Yegye azért tű X.u'tuk jó kedvvel a/ mi bitünk alatt (melylyel az élő istennek is tartozunk) az fölséges római császárhoz s Magyarországnak kgls királyához, annak felette fejenként tü ngtoklioz mint kgls patronusinkhoz megmutatott hűségünket és engedelmességünket, az szép véghelyekkel együtt magunkat vegyen ő fge és ngtok szárnya és ótalma alá, az ő fge s ngtok ditiojához in perpetuum kapcsoljuk magunkat.JSi? szánja tű ngtok ilyen szép végházaknak ótalmáért az pogány ellen felindulni és sok özvegyet, árvát az ellenség kezétűl megmenteni, mert kiváltképpen rendelte isten ngtokat az szegény maradék magyar nemzetnek ótalmára és gondviselésére. Ezért lészen bizonyára ngtoknak jó és szép hire neve míg az idegen nemzetek között is áldásban és dicséretes kiterjedésben. Ezért az úristen is jövendőben örökké való jókkal áldja és boldogítsa tű ngtokat mind testestül lelkestül az örökké való dicsőségben. Tartsa meg az úristen tű ngtokat mind fejenként jó egészségben. Dátum ex arce Lippa die decima nona mensis Septembris A. D. 1614. Illmae Magnóé Yrae humiles subjecti Uniuscujusque ordinis Cultores civitatuum Lippensis et Orodiensis. Külczím. Ill m o dno dno Sigismundo Forgacz de Gymes stb. stl). {Eredetije a bécsi cs. és kir. titkos ltárban. Hung.) IY. 1614. szept. 21. Thurzó Forgácsnak: a linczi alkudozások szerencsés eredményét tudatja. Magniflce domine stb. Post salutem stb. Noha mind az erdélyi állapot felől s mind penig az töröknek dolgáról elég bévségesen irtunk már egy néhányszor Kegyelmednek, de mindazonáltal az Kgd levele, mely tegnapi napon utunkban ide az árvái jószágunkban jöttünkben érkezék kezünkben, okot adván reá, hogy mégis Írjunk Kgnek, s annak fölötte az postát sem akarván üresen elbocsátanunk magunktól, rövideden most is csak ezt írhatjuk Kegyelmednek: minthogy császár urunk ő fölsége az erdélyi követekkel minden jót végezett ott fenn, s kedves válaszszal bocsátotta el űket rnagátúl, hogy tudnia illik intra spatium trium mensium ex utraque parte azaz mind iunet az mi részünkről s mind penig onnét az
