Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 7. 1614-1621 (Budapest, 1881)

19. fejezet: 1614-1621 - 1620. ápril 5 — 20. Fejérvári országgyűlés

21-re adott kihallgatást, az természetesen a szokásos formaságok közt múlt el. A fogadás s a személyzet megkaftányozása a szokottnál ünnepélyesebb volt. A titkos dologban a kihallgatást a nagyvezér jul. 23-ára tűzte ki. A döntő szóval biró vezéreknél nem nagy ellentállásra találtak. Atalán a fordulat a porta hangulatában, mely a télen még oly rideg s most oly szivélyes volt, arra mutatott, hogy ha közvetve nem is. de közvetlenül a külföldi diplomáczia gyakorolt befolyást a portára, Már fel volt keltve Európa érdekeltsége a cseh fölkelés iránt s a Habsburgház ellenségei résen állottak. Az az egy legalább is kétségtelennek látszik, hogy a porta részvéte a fölkelők felé volt irányozva. Legalább a mint az erdélyi követséggel alkudoztak, arra mutat, hogy plausibilis űrügyet kerestek a beavatkozásra. A vezérek mintegy ellenvetéskép hozták fel, hogy ők csak most kötötték meg a frigyet Ferdinánddal, hogyan bontsák fel azt oly hamar ? Nem azon fordul meg a dolog, felelék a követek, mert akármit határoz a porta, a magyar nemzet fölkel, mert végére ment, hogy »a német nemzet eladta s elárulta az kevés magyar nemzetet, kezdeni akarja a hajdúkon, végezni a többin, hogy Bocskay támadásáért boszút álljon.« Most a magyar nemzetnek a cseh lázadás miatt alkalma levén, nem várja fejére a végpusztulást, De hát tehetnék-e ezt a nélkül, hogy valakihez vetnék a hátukat ? hisz markukba szakadna. Épen ezért kell idején gondot viselni rá, mert a muzulmán nemzetnek érdeke kivánja, hogy ő segítse a magyart s ne engedje idegennek azt tenni. Hiszen nekünk frigyünk van Ferdinánddal ? Nem úgy van. A frigylevélbe a német császár van beirva, pedig a frigy nem a német császárral s német nemzettel, hanem a magyar királylyal köttetett. Lám, ha a német követ bejő, magyar öltözetet vesz magára. Hát illik-e az, »hogyha ő a magyarokért jár ide követségbe, a magyarokat adja el a követség alatt ?« Az ellenvetés megtetszett. »Igen az szívemre tevéd az kezedet,« mondá Mehmet.